Salman Rushdie - Luka es az elet tuze
Meseregény. „Tőled még a gatyám is táncra akar perdülni”– így beszélnek a leselejtezett istenek Lukával, aki lehetetlennek tűnő feladatra vállalkozik: ki akarja menteni apját a halál karmai közül. Hosszú útján látása perifériáján – akár egy számítógépes játékban – mindig ott van, hány élete van még, és hány szintet teljesített, de szerencsére mindig akadnak segítőtársai, például a vidri Inzultáná és az ő vidrái vagy a Ropogtat nevű mókus, aki segít megértenie a kiszuperált istenek mondandóját. Rushdie e művével egy régi ígéretet teljesít: Milan nevű kisebbik fia mindig azt kérdezte tőle, mikor ír neki is egy könyvet, mint Zafarnak, a nagyobbnak, aki a Hárún és a Mesék Tengere című művet kapta apjától. És mivel a szerző úgy gondolta – joggal –, hogy a gyereknek tett ígéretet soha nem szabad megszegni, megírta a Hárún folytatását.
Meseregény. „Tőled még a gatyám is táncra akar perdülni”– így beszélnek a leselejtezett istenek Lukával, aki lehetetlennek tűnő feladatra vállalkozik: ki akarja menteni apját a halál karmai közül. Hosszú útján látása perifériáján – akár egy számítógépes játékban – mindig ott van, hány élete van még, és hány szintet teljesített, de szerencsére mindig akadnak segítőtársai, például a vidri Inzultáná és az ő vidrái vagy a Ropogtat nevű mókus, aki segít megértenie a kiszuperált istenek mondandóját. Rushdie e művével egy régi ígéretet teljesít: Milan nevű kisebbik fia mindig azt kérdezte tőle, mikor ír neki is egy könyvet, mint Zafarnak, a nagyobbnak, aki a Hárún és a Mesék Tengere című művet kapta apjától. És mivel a szerző úgy gondolta – joggal –, hogy a gyereknek tett ígéretet soha nem szabad megszegni, megírta a Hárún folytatását.
- No tags were found...
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
– Akkor semmi – vágott közbe Luka indulatosan. – Csak pihen,
ennyi az egész. Lelassult, nehéznek érezte magát, és pihennie
kell. Egész életében gondoskodott rólunk, hogy őszinte legyek, és
most joga van egy kis pihenésre, nem igaz, Onítá néni?
– De, Luka – felelte Onítá kisasszony –, igaz, drágám, ebben
szinte teljesen biztos vagyok. – És egy könnycsepp gördült le az
arcán.
Aztán rosszabbra fordultak a dolgok.
Luka aznap éjjel ébren feküdt az ágyában, túl rémült és
boldogtalan volt, hogy aludni tudjon. Medve, a kutya is az ágyon
szuszogott, morgott és elmerült kutyás álmában, Kutya, a medve
pedig mozdulatlanul hevert a padlóra terített gyékényen. De
Luka nem aludt. Az éjszakai ég odakinn már nem volt tiszta,
hanem alacsonyan függtek a felhők, mintha az ég a homlokát
ráncolná, a távolból pedig mennydörgés hallatszott, akár valami
mérges óriás hangja. Ekkor Luka csapkodó szárnyak zaját
hallotta a közelből, mire kiugrott az ágyból, az ablakhoz rohant,
kidugta a fejét, és a nyakát tekergette, hogy fölnézzen az égre.
Hét keselyű repült felé, nyakukon fodor, mint európai
nemeseknek a régi festményeken, vagy mint a cirkuszi
bohócoknak. Csúfak voltak, büdösek és gonoszok. A legnagyobb,
legcsúnyább, legbüdösebb és leggonoszabb keselyű letelepedett
Luka ablakpárkányára, közvetlenül mellé, mintha régi barátok
lennének, a másik hat pedig kartávolságon kívül lebegett.
Medve, a kutya felébredt, és morogva meg vicsorogva az
ablakhoz szaladt; Kutya, a medve egy pillanattal később pattant
fel, és Luka fölé tornyosult, mintha ott és akkor darabokra
akarná szaggatni a keselyűt.
– Várjatok – mondta nekik Luka, mert látott valamit, amit meg
kellett vizsgálnia. A Keselyűfőnök nyakfodrán kis zacskó lógott.
Luka odanyúlt; a keselyű nem mozdult. A zacskóban papírtekercs
volt, a papírtekercsen pedig Ág kapitány üzenete.
„Szörnyű, sötét szavú gyermek – állt a levélben –, undorító
boszorkányfiú, tán azt képzelted, hogy semmivel nem
viszonzom, amit ellenem elkövettél? Azt hitted, hitvány
varázslói onc, hogy nem tudok súlyosabban ártani neked, mint
Change language