Salman Rushdie - Luka es az elet tuze
Meseregény. „Tőled még a gatyám is táncra akar perdülni”– így beszélnek a leselejtezett istenek Lukával, aki lehetetlennek tűnő feladatra vállalkozik: ki akarja menteni apját a halál karmai közül. Hosszú útján látása perifériáján – akár egy számítógépes játékban – mindig ott van, hány élete van még, és hány szintet teljesített, de szerencsére mindig akadnak segítőtársai, például a vidri Inzultáná és az ő vidrái vagy a Ropogtat nevű mókus, aki segít megértenie a kiszuperált istenek mondandóját. Rushdie e művével egy régi ígéretet teljesít: Milan nevű kisebbik fia mindig azt kérdezte tőle, mikor ír neki is egy könyvet, mint Zafarnak, a nagyobbnak, aki a Hárún és a Mesék Tengere című művet kapta apjától. És mivel a szerző úgy gondolta – joggal –, hogy a gyereknek tett ígéretet soha nem szabad megszegni, megírta a Hárún folytatását.
Meseregény. „Tőled még a gatyám is táncra akar perdülni”– így beszélnek a leselejtezett istenek Lukával, aki lehetetlennek tűnő feladatra vállalkozik: ki akarja menteni apját a halál karmai közül. Hosszú útján látása perifériáján – akár egy számítógépes játékban – mindig ott van, hány élete van még, és hány szintet teljesített, de szerencsére mindig akadnak segítőtársai, például a vidri Inzultáná és az ő vidrái vagy a Ropogtat nevű mókus, aki segít megértenie a kiszuperált istenek mondandóját. Rushdie e művével egy régi ígéretet teljesít: Milan nevű kisebbik fia mindig azt kérdezte tőle, mikor ír neki is egy könyvet, mint Zafarnak, a nagyobbnak, aki a Hárún és a Mesék Tengere című művet kapta apjától. És mivel a szerző úgy gondolta – joggal –, hogy a gyereknek tett ígéretet soha nem szabad megszegni, megírta a Hárún folytatását.
- No tags were found...
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
siklottak a mozgó úton, s közben hangosan, meglepetten
tiltakoztak. Luka Senkapihoz fordult.
– Maga csinálja ezt, ugye? – vádolta, mire Senkapi
elkerekítette a szemét, széttárta a karját, és ártatlanul így felelt:
– Hogyan? Már bocsánat! Valami probléma van? Azt hittem,
sietünk.
A legrosszabb – vagy talán a legjobb – az volt Senkapiban,
hogy mindig pontosan úgy viselkedett, mint Rásid Kalifa.
Ugyanolyan arcokat vágott és kézmozdulatokat tett, ugyanúgy
nevetett, és még ártatlanságot is színlelt, amikor nagyon jól
tudta, hogy nem ártatlan, ahogy Rásid tettette magát, amikor
ügyetlenkedett, tévedett vagy egy különleges meglepetést
tervezett. Hangja Rásid hangja volt, rengő pocakja Rásid hasa, és
kezdte Lukát még azzal a kényeztető szeretettel is kezelni, ami
tökéletesen Rásidra vallott. Luka egész életében tudta, hogy
anyja szabja meg a törvényt, és vele kell óvatosan bármi, Rásid
pedig, őszintén szólva, egy kicsit puha. Lehetséges, hogy Rásid
jelleme átlopózott az ő leendő végzetébe, Senkapiba? Ezért tűnne
úgy, hogy ez az ijesztő anti-Rásid valójában segíteni próbál
Lukának?
– Jó, állítsa meg a világot – parancsolta Luka Senkapinak. –
Van néhány dolog, amit tökéletesen tisztáznunk kell, mielőtt
bárki bárhová magával menne.
Mintha a magasból és a messzeségből egy csikorogva megálló
gépezet hangját hallotta volna, a talpán már nem érezte a
csiklandozást, és Kutya meg Medve sem csúszkált tovább. Máris
szép távolságra jutottak hazulról, és véletlenül (vagy nem
véletlenül) többé-kevésbé pontosan ugyanazon a helyen álltak,
ahol Luka állt aznap, amikor rákiáltott Ág kapitányra, miközben
Rásiddal a ketrecbe zárt cirkuszi állatok szomorú vonulását
figyelte. A város ébredezett. Füst szállt fel az út menti
étkezdékből, ahol erős, édes, tejes teát főztek. Néhány korán kelő
boltos felhúzta a redőnyt, s hosszú, szűk barlangok tárultak fel,
teli szövettel, élelemmel és pirulákkal. Egy hosszú botos rendőr
ásított, miközben tovasétált sötétkék rövidnadrágjában. Még
tehenek aludtak a járdán, ahogy emberek is, de máris biciklik és
Change language