13.11.2020 Views

Salman Rushdie - Luka es az elet tuze

Meseregény. „Tőled még a gatyám is táncra akar perdülni”– így beszélnek a leselejtezett istenek Lukával, aki lehetetlennek tűnő feladatra vállalkozik: ki akarja menteni apját a halál karmai közül. Hosszú útján látása perifériáján – akár egy számítógépes játékban – mindig ott van, hány élete van még, és hány szintet teljesített, de szerencsére mindig akadnak segítőtársai, például a vidri Inzultáná és az ő vidrái vagy a Ropogtat nevű mókus, aki segít megértenie a kiszuperált istenek mondandóját. Rushdie e művével egy régi ígéretet teljesít: Milan nevű kisebbik fia mindig azt kérdezte tőle, mikor ír neki is egy könyvet, mint Zafarnak, a nagyobbnak, aki a Hárún és a Mesék Tengere című művet kapta apjától. És mivel a szerző úgy gondolta – joggal –, hogy a gyereknek tett ígéretet soha nem szabad megszegni, megírta a Hárún folytatását.

Meseregény. „Tőled még a gatyám is táncra akar perdülni”– így beszélnek a leselejtezett istenek Lukával, aki lehetetlennek tűnő feladatra vállalkozik: ki akarja menteni apját a halál karmai közül. Hosszú útján látása perifériáján – akár egy számítógépes játékban – mindig ott van, hány élete van még, és hány szintet teljesített, de szerencsére mindig akadnak segítőtársai, például a vidri Inzultáná és az ő vidrái vagy a Ropogtat nevű mókus, aki segít megértenie a kiszuperált istenek mondandóját. Rushdie e művével egy régi ígéretet teljesít: Milan nevű kisebbik fia mindig azt kérdezte tőle, mikor ír neki is egy könyvet, mint Zafarnak, a nagyobbnak, aki a Hárún és a Mesék Tengere című művet kapta apjától. És mivel a szerző úgy gondolta – joggal –, hogy a gyereknek tett ígéretet soha nem szabad megszegni, megírta a Hárún folytatását.

SHOW MORE
SHOW LESS
  • No tags were found...

You also want an ePaper? Increase the reach of your titles

YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.

rettentően elkeseredett, amikor apja, a mesemondó Rásid Kalifa

azt mondta, hogy nem mennek el az előadásra.

– Rossz az állatoknak – magyarázta Rásid. – A NATŰK-nek

valaha lehettek fényes napjai, de manapság már messze van a

kegyelmi állapottól.

Az oroszlánnak szuvas a foga, mondta Rásid Lukának, a tigris

vak, az elefántok éhesek, és az egész állatsereglet helyzete

egyszerűen nyomorúságos. A Nagy Tűzkarikák idomára a

rettentő és hatalmas Ág kapitány, más néven Láng Nagymester.

Az állatok annyira félnek az ostora csattanásától, hogy a fogfájós

oroszlán és a vak tigris továbbra is karikákon ugrál át és lapít, a

sovány elefántok pedig még mindig vastagbőrű piramist

alkotnak, nehogy feldühítsék, mert Ág olyan ember, aki gyorsan

méregbe gurul, és lassan neveti el magát. És amikor szivarozó

fejét az oroszlán tátott szájába dugja, ő fél leharapni, nehogy a

fej a tulajdon hasában ölje meg.

Rásid, aki szokás szerint egyik élénk színű (most

cinóbervörös) nyári ingét és kedvenc, ütött-kopott

szalmakalapját viselte, éppen hazakísérte Lukát az iskolából, és

hallgatta, mi történt Lukával napközben. Luka elfelejtette Dél-

Amerika csücskének nevét, és „Hawaii"-t írt be a

földrajzdolgozatba. Emlékezett azonban hazája első elnökének

nevére, és helyesen is írta le a történelemdolgozatban. Patszar

fejbe vágta a hokiütőjével tornaórán. Viszont ő két gólt szerzett

a meccsen, és legyőzték az ellenség csapatát. És végre

megtanulta, hogyan kell fütyülni, mert sikerült a megfelelő

hangot előcsalnia magából. Voltak tehát pluszok és mínuszok.

Mindent összevéve nem rossz nap; de nagyon fontos napnak

készült, mert ezen a napon látták, hogy a cirkuszi menet sátrat

verni igyekszik a nagy Szilszilá partján. A Szilszilá az a széles,

lusta, csúnya, sárszínű folyó, amely nem messze az otthonuktól

átszeli a várost. A kalitkájukban kókadozó kakaduk és az utcán

végighullámzó szomorú dromedárok látványa facsarta Luka

nemes, fiatal szívét. De a legszomorúbb, gondolta, az a ketrec,

amelyből egy mogorva kutya és egy komor medve bámul

szerencsétlenül mindenfelé. A menet legvégén Ág kapitány

Hooray! Your file is uploaded and ready to be published.

Saved successfully!

Ooh no, something went wrong!