Salman Rushdie - Luka es az elet tuze
Meseregény. „Tőled még a gatyám is táncra akar perdülni”– így beszélnek a leselejtezett istenek Lukával, aki lehetetlennek tűnő feladatra vállalkozik: ki akarja menteni apját a halál karmai közül. Hosszú útján látása perifériáján – akár egy számítógépes játékban – mindig ott van, hány élete van még, és hány szintet teljesített, de szerencsére mindig akadnak segítőtársai, például a vidri Inzultáná és az ő vidrái vagy a Ropogtat nevű mókus, aki segít megértenie a kiszuperált istenek mondandóját. Rushdie e művével egy régi ígéretet teljesít: Milan nevű kisebbik fia mindig azt kérdezte tőle, mikor ír neki is egy könyvet, mint Zafarnak, a nagyobbnak, aki a Hárún és a Mesék Tengere című művet kapta apjától. És mivel a szerző úgy gondolta – joggal –, hogy a gyereknek tett ígéretet soha nem szabad megszegni, megírta a Hárún folytatását.
Meseregény. „Tőled még a gatyám is táncra akar perdülni”– így beszélnek a leselejtezett istenek Lukával, aki lehetetlennek tűnő feladatra vállalkozik: ki akarja menteni apját a halál karmai közül. Hosszú útján látása perifériáján – akár egy számítógépes játékban – mindig ott van, hány élete van még, és hány szintet teljesített, de szerencsére mindig akadnak segítőtársai, például a vidri Inzultáná és az ő vidrái vagy a Ropogtat nevű mókus, aki segít megértenie a kiszuperált istenek mondandóját. Rushdie e művével egy régi ígéretet teljesít: Milan nevű kisebbik fia mindig azt kérdezte tőle, mikor ír neki is egy könyvet, mint Zafarnak, a nagyobbnak, aki a Hárún és a Mesék Tengere című művet kapta apjától. És mivel a szerző úgy gondolta – joggal –, hogy a gyereknek tett ígéretet soha nem szabad megszegni, megírta a Hárún folytatását.
- No tags were found...
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
szívverése. Az igazat megvallva Rásid nem látszott
elátkozottnak, de még szomorúnak sem. Inkább... boldognak,
mintha arról álmodna, hogy míg alszik, táncol a csillagokkal,
velük él az égen, és mosolyog. Ám a látszat nem minden, Luka
ennyit már tudott; a világ nem mindig olyan, amilyennek látszik.
Szoraja a padlón aludt ülve, hátával a falnak dőlt. Egyik szülő
sem ébredt föl, ahogy annak idején mindig, amikor Luka feléjük
lopakodott. Ez lehangoló volt. Luka vánszorogva elindult a
szobája felé. Az ablakon át látta, hogy az ég kezd világosodni. A
hajnal állítólag felvidítja az embereket, de Luka semmi vidámra
nem tudott gondolni. Az ablakhoz lépett, be akarta húzni a
függönyt, hogy legalább sötétben feküdjön és pihenjen egy
kicsit, ám ekkor észrevette a rendkívüli dolgot.
Egy férfi állt a Kalifa-ház mellett húzódó utcácskában,
ismerős, cinóbervörös inget meg felismerhetően ütött-kopott
szalmakalapot viselt, és leplezetlenül figyelte a házat. Luka
éppen ki akart kiáltani, sőt talán még Medvét meg Kutyát is ki
akarta küldeni, hogy kergessék el az idegent, amikor a férfi
felszegte a fejét, és egyenesen Luka szemébe nézett.
Rásid Kalifa! Az apja áll odakinn, és nem szól, de szemlátomást
ébren van!
De ha Rásid odakinn van az utcán, akkor ki alszik az ágyában?
És ha Rásid az ágyában alszik, akkor hogyan lehet odakinn? Luka
szédült, és az agyának fogalma sem volt, mit gondoljon; lába
azonban nekieredt. Medvéjével és kutyájával a nyomában Luka
lélekszakadva rohant oda, ahol apja várt rá. Mezítláb süvített le
a földszintre, kicsit megbotlott, jobbra lépett, furcsán elszédült
egy pillanatra, aztán visszanyerte az egyensúlyát, és kiszáguldott
a bejárati ajtón. Csodálatos, gondolta Luka. Rásid Kalifa
felébredt, és valahogy kiosont sétálni. Minden rendben lesz.
Change language