Salman Rushdie - Luka es az elet tuze
Meseregény. „Tőled még a gatyám is táncra akar perdülni”– így beszélnek a leselejtezett istenek Lukával, aki lehetetlennek tűnő feladatra vállalkozik: ki akarja menteni apját a halál karmai közül. Hosszú útján látása perifériáján – akár egy számítógépes játékban – mindig ott van, hány élete van még, és hány szintet teljesített, de szerencsére mindig akadnak segítőtársai, például a vidri Inzultáná és az ő vidrái vagy a Ropogtat nevű mókus, aki segít megértenie a kiszuperált istenek mondandóját. Rushdie e művével egy régi ígéretet teljesít: Milan nevű kisebbik fia mindig azt kérdezte tőle, mikor ír neki is egy könyvet, mint Zafarnak, a nagyobbnak, aki a Hárún és a Mesék Tengere című művet kapta apjától. És mivel a szerző úgy gondolta – joggal –, hogy a gyereknek tett ígéretet soha nem szabad megszegni, megírta a Hárún folytatását.
Meseregény. „Tőled még a gatyám is táncra akar perdülni”– így beszélnek a leselejtezett istenek Lukával, aki lehetetlennek tűnő feladatra vállalkozik: ki akarja menteni apját a halál karmai közül. Hosszú útján látása perifériáján – akár egy számítógépes játékban – mindig ott van, hány élete van még, és hány szintet teljesített, de szerencsére mindig akadnak segítőtársai, például a vidri Inzultáná és az ő vidrái vagy a Ropogtat nevű mókus, aki segít megértenie a kiszuperált istenek mondandóját. Rushdie e művével egy régi ígéretet teljesít: Milan nevű kisebbik fia mindig azt kérdezte tőle, mikor ír neki is egy könyvet, mint Zafarnak, a nagyobbnak, aki a Hárún és a Mesék Tengere című művet kapta apjától. És mivel a szerző úgy gondolta – joggal –, hogy a gyereknek tett ígéretet soha nem szabad megszegni, megírta a Hárún folytatását.
- No tags were found...
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
Másfelől viszont Luka emlékezett az időre, amikor az apja keze
ténylegesen megelevenedett.
Ez igaz volt. Luka pár éves korában apja két keze önálló életet,
sőt lelket kapott. Nevük is volt. Senkisem (a jobb kéz) és
Badarság (a bal) felettébb engedelmes volt, és azt tették, amit
Rásid tenni akart velük, például hadonásztak, amikor valamit
hangsúlyozni akart (mert szeretett sokat beszélni), vagy
rendszeres időközönként ételt tettek a szájába (mert szeretett
sokat enni). Még Rásidnak azt a részét is hajlandók voltak
megmosni, amit ő sejhajnak nevezett, ami tényleg rendkívül
engedelmes dolognak számított. Ám mint Luka hamar megtudta,
csiklandozó hajlammal is bírtak, különösen amikor ő valahol a
közelükben volt. Néha, amikor a jobb kéz megcsiklandozta
Lukát, ő könyörgött:
– Hagyd abba, kérlek, hagyd abba.
Mire apja így felelt:
– Nem én vagyok. Igazából Senkisem csiklandoz.
Aztán amikor a bal kéz is csatlakozott, Luka harsányan
kacagva tiltakozott:
– Te vagy az, te csiklandozol.
Mire apja így felelt:
– Tudod, mit? Ez Badarság.
Mostanában azonban Rásid két keze lelassult, és mintha
visszaváltoztak volna puszta kezekké. Valójában Rásid többi
része is lelassult. Lassabban járt, mint azelőtt (bár sohasem járt
gyorsan), lassabban evett (bár nem nagyon sokkal), és – ami a
legaggasztóbb – lassabban beszélt (pedig mindig nagyon-nagyon
gyorsan járt a szája). Lassabban mosolyodott el, mint régen, és
néha, Luka úgy képzelte, mintha a gondolatok is lelassultak
volna apja fejében. Mintha az általa mondott mesék is lassabban
haladtak volna, mint egykoron, és ez rosszat tett az üzletnek.
„Ha ilyen tempóban lassul – mondta magában Luka riadtan –,
akkor nemsokára csikorogva leáll." A teljesen leállt apa képe, aki
beragad egy mondatba, egy mozdulatba, egy lépésbe, ijesztő
volt; de úgy tűnt, ebbe az irányba tartanak a dolgok, hacsak
valamivel nem lehet visszagyorsítani Rásid Kalifát. Luka tehát