Salman Rushdie - Luka es az elet tuze
Meseregény. „Tőled még a gatyám is táncra akar perdülni”– így beszélnek a leselejtezett istenek Lukával, aki lehetetlennek tűnő feladatra vállalkozik: ki akarja menteni apját a halál karmai közül. Hosszú útján látása perifériáján – akár egy számítógépes játékban – mindig ott van, hány élete van még, és hány szintet teljesített, de szerencsére mindig akadnak segítőtársai, például a vidri Inzultáná és az ő vidrái vagy a Ropogtat nevű mókus, aki segít megértenie a kiszuperált istenek mondandóját. Rushdie e művével egy régi ígéretet teljesít: Milan nevű kisebbik fia mindig azt kérdezte tőle, mikor ír neki is egy könyvet, mint Zafarnak, a nagyobbnak, aki a Hárún és a Mesék Tengere című művet kapta apjától. És mivel a szerző úgy gondolta – joggal –, hogy a gyereknek tett ígéretet soha nem szabad megszegni, megírta a Hárún folytatását.
Meseregény. „Tőled még a gatyám is táncra akar perdülni”– így beszélnek a leselejtezett istenek Lukával, aki lehetetlennek tűnő feladatra vállalkozik: ki akarja menteni apját a halál karmai közül. Hosszú útján látása perifériáján – akár egy számítógépes játékban – mindig ott van, hány élete van még, és hány szintet teljesített, de szerencsére mindig akadnak segítőtársai, például a vidri Inzultáná és az ő vidrái vagy a Ropogtat nevű mókus, aki segít megértenie a kiszuperált istenek mondandóját. Rushdie e művével egy régi ígéretet teljesít: Milan nevű kisebbik fia mindig azt kérdezte tőle, mikor ír neki is egy könyvet, mint Zafarnak, a nagyobbnak, aki a Hárún és a Mesék Tengere című művet kapta apjától. És mivel a szerző úgy gondolta – joggal –, hogy a gyereknek tett ígéretet soha nem szabad megszegni, megírta a Hárún folytatását.
- No tags were found...
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
Luka balkezesen nőtt fel, és gyakran látta úgy, hogy nem ő
működik rossz irányban, hanem a világ. Az ajtógombok rossz
felé forognak, a csavarok ragaszkodnak hozzá, hogy az óra
járásának irányába csavarják be őket, a gitárokat fejjel lefelé
húrozzák, és a legtöbb nyelv írása ügyetlenül balról jobbra halad,
kivéve egyet, amelyet ő furcsamód nem sajátított el. A
fazekaskorongok fonákul forognak, a dervisek jobban
pörögnének a fordított irányba, és mennyivel szebb meg
ésszerűbb lenne a világ, gondolta Luka, ha a nap nyugaton kelne,
és keleten nyugodna. Amikor arról álmodott, milyen lenne az
élet abban a Fordított Dimenzióban, az alternatív, balkezes
Fordítva Bolygón, ahol ő nem szokatlan lenne, hanem normális,
néha elszomorodott. Bátyja, Hárún jobbkezes volt, mint
mindenki más, és ebből következően neki minden könnyebben
ment, ami nem tűnt tisztességes dolognak. Szoraja azt mondta
Lukának, ne búsuljon.
– Te sokféle tehetséggel megáldott gyermek vagy – folytatta –,
és lehet, hogy igazad van, amikor azt hiszed, hogy a bal oldali
irány a jobb, és hogy amit mi, többiek csinálunk, az nem a jobb,
hanem a rosszabb. Vigyen téged a kezed oda, ahová akar. Csak
legyen dolga, ennyi az egész. Menj folyvást balra, de ne
piszmogj; ne hagyd, hogy balul süljön el a dolog.
Miután Lukának a Nagy Tűzkarikák cirkuszra szórt átka oly
látványosan megfogant, Hárún gyakorta figyelmeztette ijedt
hangon, hogy a balkezessége a benne fortyogó sötét erők jele
lehet.
– Csak vigyázz – mondta Hárún –, ne menj végig a Bal Kéz
Felőli Úton. – A Bal Kéz Felőli Út nyilván a Fekete Mágiához
vezet, ám mivel Lukának a leghalványabb fogalma sem volt
arról, hogy még ha akarna is, miképp térhetne erre az Útra,
elengedte a füle mellett bátyja figyelmeztetését, mint olyasfajta
dolgot, amilyennel Hárún néha ugratja, mert nem érti, hogy
Luka nem szereti, ha ugratják.
Lukát, talán mert arról álmodozott, hogy egy Balkezes
Dimenzióba költözik, vagy mert apja hivatásos mesemondó volt,
esetleg bátyja, Hárún nagy kalandja miatt, vagy talán semmi