Salman Rushdie - Luka es az elet tuze
Meseregény. „Tőled még a gatyám is táncra akar perdülni”– így beszélnek a leselejtezett istenek Lukával, aki lehetetlennek tűnő feladatra vállalkozik: ki akarja menteni apját a halál karmai közül. Hosszú útján látása perifériáján – akár egy számítógépes játékban – mindig ott van, hány élete van még, és hány szintet teljesített, de szerencsére mindig akadnak segítőtársai, például a vidri Inzultáná és az ő vidrái vagy a Ropogtat nevű mókus, aki segít megértenie a kiszuperált istenek mondandóját. Rushdie e művével egy régi ígéretet teljesít: Milan nevű kisebbik fia mindig azt kérdezte tőle, mikor ír neki is egy könyvet, mint Zafarnak, a nagyobbnak, aki a Hárún és a Mesék Tengere című művet kapta apjától. És mivel a szerző úgy gondolta – joggal –, hogy a gyereknek tett ígéretet soha nem szabad megszegni, megírta a Hárún folytatását.
Meseregény. „Tőled még a gatyám is táncra akar perdülni”– így beszélnek a leselejtezett istenek Lukával, aki lehetetlennek tűnő feladatra vállalkozik: ki akarja menteni apját a halál karmai közül. Hosszú útján látása perifériáján – akár egy számítógépes játékban – mindig ott van, hány élete van még, és hány szintet teljesített, de szerencsére mindig akadnak segítőtársai, például a vidri Inzultáná és az ő vidrái vagy a Ropogtat nevű mókus, aki segít megértenie a kiszuperált istenek mondandóját. Rushdie e művével egy régi ígéretet teljesít: Milan nevű kisebbik fia mindig azt kérdezte tőle, mikor ír neki is egy könyvet, mint Zafarnak, a nagyobbnak, aki a Hárún és a Mesék Tengere című művet kapta apjától. És mivel a szerző úgy gondolta – joggal –, hogy a gyereknek tett ígéretet soha nem szabad megszegni, megírta a Hárún folytatását.
- No tags were found...
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
Áll ő a parton, és fegyvert markol,
A legkomiszabb Vén, ki él."
És valóban itt áll ez a Vén a hosszú, fehér folyószakállával meg
a rettentő lőfegyverével, miután a folyóból fölmászott a Bándra.
Luka minden tőle telhetőt elkövetett, hogy felidézze, mit
mondott még Blabla-sah e rosszindulatú folyódémonról.
Olyasmit, hogy kérdéseket kell föltenni a Vénnek. Nem, találós
kérdéseket, ez az! Rásid imádja a találós kérdéseket; napról
napra, éjszakáról éjszakára, évről évre találós kérdésekkel
gyötörte Lukát, amíg ő elég jó lett ahhoz, hogy visszagyötörje.
Rásid esténként kedvenc süppedős foteljában ült, és Luka az
ölébe ugrott, bár Szoraja korholta és intette őket, hogy a fotel
nem bírja el együttes súlyukat. Luka nem törődött vele, ő ott
akart ülni, és a fotel nem szakadt le, legalábbis eddig, és az a sok
találóskérdés-fejtés végső soron kapóra jött később.
Igen! A Folyó Vénje találóskérdés-fejtő, ezt mondta róla Rásid;
rabja a találós kérdéseknek, ahogy a szerencsejátékosok a
szerencsejátékoknak és az iszákosok az italnak, és így kell
legyőzni. Csak az a probléma, hogy miképp lehet eléggé
megközelíteni, amikor ott a kezében az a Terminátor, és úgy fest,
mint aki eltökélte magát, hogy kapásból lőjön.
Luka hajlongott erre-arra, de a Vén egyre közelebb ért, és bár
előbb Medve, a kutya, majd Kutya, a medve megpróbált közéjük
állni, néhány BUUUMMM darabokra szakította és arra
kényszerítette őket, hogy várjanak, amíg a testük összeáll; aztán
egy pillanat múlva Luka is felrobbant, és ismét át kellett esnie az
egész dolgon: millió fényes darabra szakadt, majd összeállt,
miközben azokat a kis cuppogó hangokat hallatta, s
megkönnyebbült, hogy egy élet elvesztése még nem a halál.
Aztán újra életeket gyűjtött, de ezúttal megjegyezte, hol van az a
pontja a Bándnak, ahol a Vén fölbukkant, mielőtt a Partra
szökkent; és amikor hatszáz életnél tartott, nem gyűjtött tovább,
hanem elhelyezkedett és várt.
Amint a Vén feje a szeme elé került, Luka torkaszakadtából
felkiáltott:
Change language