13.11.2020 Views

Salman Rushdie - Luka es az elet tuze

Meseregény. „Tőled még a gatyám is táncra akar perdülni”– így beszélnek a leselejtezett istenek Lukával, aki lehetetlennek tűnő feladatra vállalkozik: ki akarja menteni apját a halál karmai közül. Hosszú útján látása perifériáján – akár egy számítógépes játékban – mindig ott van, hány élete van még, és hány szintet teljesített, de szerencsére mindig akadnak segítőtársai, például a vidri Inzultáná és az ő vidrái vagy a Ropogtat nevű mókus, aki segít megértenie a kiszuperált istenek mondandóját. Rushdie e művével egy régi ígéretet teljesít: Milan nevű kisebbik fia mindig azt kérdezte tőle, mikor ír neki is egy könyvet, mint Zafarnak, a nagyobbnak, aki a Hárún és a Mesék Tengere című művet kapta apjától. És mivel a szerző úgy gondolta – joggal –, hogy a gyereknek tett ígéretet soha nem szabad megszegni, megírta a Hárún folytatását.

Meseregény. „Tőled még a gatyám is táncra akar perdülni”– így beszélnek a leselejtezett istenek Lukával, aki lehetetlennek tűnő feladatra vállalkozik: ki akarja menteni apját a halál karmai közül. Hosszú útján látása perifériáján – akár egy számítógépes játékban – mindig ott van, hány élete van még, és hány szintet teljesített, de szerencsére mindig akadnak segítőtársai, például a vidri Inzultáná és az ő vidrái vagy a Ropogtat nevű mókus, aki segít megértenie a kiszuperált istenek mondandóját. Rushdie e művével egy régi ígéretet teljesít: Milan nevű kisebbik fia mindig azt kérdezte tőle, mikor ír neki is egy könyvet, mint Zafarnak, a nagyobbnak, aki a Hárún és a Mesék Tengere című művet kapta apjától. És mivel a szerző úgy gondolta – joggal –, hogy a gyereknek tett ígéretet soha nem szabad megszegni, megírta a Hárún folytatását.

SHOW MORE
SHOW LESS
  • No tags were found...

Create successful ePaper yourself

Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.

ismerősének, Lukának is nagy készlete volt zsebre vágható

párhuzamosvalóság-dobozokból, és szabadideje java részét azzal

töltötte, hogy elhagyta a tulajdon világát, és belépett az e

dobozokban található gazdag, színes, zenés, emberpróbáló

univerzumokba, amelyekben a halál átmeneti volt (amíg túl sok

hibát nem követett el ahhoz, hogy végleges legyen), az életet

pedig meg lehetett nyerni, takarékoskodni lehetett vele, vagy

csodálatos módon egyszerűen meg lehetett kapni, ha az ember

történetesen a megfelelő téglába verte a fejét, a megfelelő

gombát ette meg, vagy a megfelelő varázsvízesésen kelt át, és

annyi életet lehetett felhalmozni, amennyi csak az ember

képességétől és jó szerencséjétől telt. Luka szobájában egy kis

televízió mellett állt legbecsesebb tulajdona, mind közül a

legvarázslatosabb doboz, amely a leggazdagabb, legbonyolultabb

utazásokat tette lehetővé az űrbe és időbe, a több élet és az

átmeneti halál zónájába: az ő új multi-univerzuma. És ahogy az

iskolaudvaron átváltozott a hatalmas Luka tábornokká, a

Császári Fenség Hadsereg legyőzőjévé, a rettegett LL, azaz Luka

Légierő parancsnokává, amelynek papírrepülői

viszketőporbombákat hordoztak, úgy a matematika és a kémia

világából a Multi-univerzum Zónába átlépve otthon érezte

magát, egészen másképpen otthon, mint ahogy az otthonában

érezte otthon magát, de akkor is otthon; és – lelkében legalábbis

– Szuper-Lukává, a Játékok nagymesterévé vált.

Megint csak apja, Rásid Kalifa bátorította Lukát, és komikusan

ügyetlenül, de megpróbált részt venni a kalandjaiban. Szoraja

megvetően érdektelen volt, és lévén józan asszony, aki nem

bízott a technikában, amiatt aggódott, hogy a különböző

varázsdobozok láthatatlan nyalábokat és sugarakat bocsátanak

ki, amelyek tönkreteszik szeretett fia elméjét. Rásid félvállról

vette ezeket az aggodalmakat, amitől Szoraja még jobban

aggódott.

– Semmi sugár! Semmi nyaláb! – kiáltotta Rásid. – De nézd

meg, milyen szépen fejlődik a szem-kéz koordinációja, és

problémákat is megold, rejtvényeket fejt meg, akadályokat küzd

Hooray! Your file is uploaded and ready to be published.

Saved successfully!

Ooh no, something went wrong!