Textus - Szabó Lőrinc

Világ:
Walther:
csak szidlak, gyalázlak szűnetlen.
Látom, hiába marasztallak.
De kérlek, tégy meg valamit:
őrizd meg néhány szép napunknak
emlékét és örömeit
s ha ráérsz, gondolj néha majd rám.
Ezt még megtenném szívesen, de hát annyi benned az ármány,
s mindenkit mindig fenyeget!
Adjon Isten jó éjszakát:
örök szállásomra megyek.
[SZABÓ LŐRINC]:
Bucsú a világtól 136
Abschied von der Welt
WALTHER
Világ-Asszony, rég kifizettem
a tartozásom: mondja meg
a korcsmárosnak, hogy a könyvben
kaparja ki a nevemet.
Aki tartozik, tegyen róla;
és inkább zsidóhoz megyek, mintsem neki legyek adósa:
hallgat az utolsó napig,
s akkor zálogot követel,
ha rögtön ki nem fizetik.
VILÁG
Nincs okod haragudni, Walther,
maradj még nálam egy kicsit,
becsültelek és szeretettel
teljesítettem vágyaid,
amikor valamire kértél;
legrosszabbúl bizony nekem esett, hogy oly szerényen éltél.
Gondold meg, jó volt itt neked,
és nagyon szomorú leszel,
ha végleg elhagysz engemet.
WALTHER
Világ-Asszony, soká szoptattál,
válassz el, éppen ideje,
gyönyörű boszorkány, becsaptál,
szemed bűbájjal volt tele.
Míg néztelek és arcod ittam,
csodaszépnek láttalak és jó volt hinni a szavaidban;
de amióta észrevettem,
hogy hátulról mily szörnyü vagy,
csak szidlak, gyalázlak szünetlen.
VILÁG
Látom, hiába marasztallak,
de kérlek, tégy meg valamit:
örízd meg néhány szép napunknak
emlékét és örömeit,
s ha ráérsz, gondolj néha majd rám.
WALTHER
Ezt még megtenném szívesen, de hát annyi benned az ármány,
s mindenkit mindig fenyeget!
Adjon Isten jó éjszakát:
örök szállásomra megyek.
[>11] WALTHER:
[Ouwê war sint verswunden alliu mîniu jâr!…] 138
Ouwê war sint verswunden alliu mîniu jâr!
ist mir mîn leben getroumet, oder ist ez wâr?
daz ich ie wânde ez wære, was daz allez iht?
dar nâch hân ich geslâfen und enweiz es niht.
nû bin ich erwachet, und ist mir unbekant
daz mir hie vor was kündic als mîn ander hant.
liute unde lant, dârinne ich von kinde bin erzogen,
die sint mir worden fremde rehte, als ez sî gelogen.
die mîne gespilen wâren, die sint træge und alt.
geriutet ist diu wilde, verhouwen ist der walt:
wan daz daz wazzer fliuzet als ez wîlent flôz,
für wâr mîn ungelücke wânde ich wurde grôz.
mich grüezet maneger trâge, der mich bekande ê wol.
diu werlt ist allenthalben ungenâden vol.
als ich gedenke an manegen wünneclîchen tac,
die mir sint entfallen gar als in das mer ein slac.
136 ÖB.I.593-594; EA.262-263
137 MS.101-102
138 WG.109-111
139 NIR.62-63
csak szidlak, gyalázlak szünetlen.
VILÁG:
Látom, hiába marasztallak,
de kérlek, tégy meg valamit:
örízd meg néhány szép napunknak
emlékét és örömeit,
s ha ráérsz, gondolj néha majd rám.
WALTHER:
Ezt még megtenném szívesen, de hát annyi benned az ármány,
s mindenkit mindig fenyeget!
Adjon Isten jó éjszakát:
örök szállásomra megyek.
18
[SZABÓ LŐRINC]:
Bucsú a világtól 137
Frô Werlt, ir sult…
„Világ-Asszony, rég kifizettem
a tartozásom: mondja meg
a korcsmárosnak, hogy a könyvben
kaparja ki a nevemet.
Aki tartozik, tegyen róla;
és inkább zsidóhoz megyek, mintsem neki legyek adósa:
hallgat az utolsó napig,
s akkor zálogot követel,
ha rögtön ki nem fizetik.”
– „Nincs okod haragudni, Walther,
maradj még nálam egy kicsit,
becsültelek és szeretettel
teljesítettem vágyaid,
amikor valamire kértél;
legrosszabbúl bizony nekem esett, hogy oly szerényen éltél.
Gondold meg, jó volt itt neked,
és nagyon szomorú leszel,
ha végleg elhagysz engemet.”
„Világ-Asszony, soká szoptattál,
válassz el, éppen ideje,
gyönyörű boszorkány, becsaptál,
szemed bűbájjal volt tele.
Míg néztelek és arcod ittam,
csodaszépnek láttalak és jó volt hinni a szavaidban;
de amióta észrevettem,
hogy hátulról mily szörnyü vagy,
csak szidlak, gyalázlak szünetlen.”
– „Látom, hiába marasztallak,
de kérlek, tégy meg valamit:
örizd meg néhány szép napunknak
emlékét és örömeit,
s ha ráérsz, gondolj néha majd rám.”
„Ezt még megtenném szívesen, de hát annyi benned az ármány,
s mindenkit mindig fenyeget!
Adjon Isten jó éjszakát:
örök szállásomra megyek.”
WALTHER:
Im Alter 139
Owê war sint verswunden alliu mîniu jâr?
ist mir min leben getroumet oder ist ez wâr?
daz ich ie wânde, daz iht wære, was daz iht?
darnâch hân ich geslâfen und weiz ez niht.
nû bin ich erwachet unt ist mir unbekant,
daz mir hie vor was kündic als mîn ander hant.
liut unde lant, dâ ich von kinde bin erzogen,
die sint mir frömde worden, reht als ez sî gelogen.
die mîne gespîlen wâren, die sint traege und alt:
bereitet ist daz feld, verhouwen ist der walt;
wan daz daz wazzer fliuzet, als ez wîlen flôz,
für wâr ich wânde ez würde mîn ungelücke grôz.
mich grüezet maneger trâge, der mich ê kande wol.
diu werlt ist allenthalben ungenâden vol.
als ich gedenke an manigen wünneclîchen tac,
die mir sint enpfallen gar, als in das mer ein slac,