Textus - Szabó Lőrinc

sejtelem villan át:
gyönyört s reményt hoz szárnyain
a piros alkonyat,
s érzem, mélyen és boldogan,
hogy lesz föltámadás!
Forditotta: Szabó Lőrinc
sejtelem villan át;
[>24] KLOPSTOCK:
Die Erinnerung 263
An Ebert nach seinem Tode
Graun der Mitternacht schließt mich nicht ein,
Ihr Verstummen nicht; auch ist, in dem Namen der heiligen
Freyheit, jüngst kein Mord geschehn: dennoch ist mir
Ernst die ganze Seele.
Liebliches Wehn umsäuselt mich;
Wenig ist nur des Laubes, das fiel; noch blühn der Blumen;
Dem Herbste gelingt Nachbildung des Sommers:
Aber meine ganze Seel’ ist ernst!
Ach mich reißt die Erinnerung fort, ich kann nicht widerstehn!
Muß hinschauen nach Grabstäten, muß bluten lassen
Die tiefe Wund’, aussprechen der Wehmuth Wort:
Todte Freunde, seyd gegrüßt!
[SZABÓ LŐRINC]:
Emlékezés 265
Nem borul rám éjfél borzadálya,
némasága; pár nap óta a szent szabadság
nevében sem gyilkoltak; mégis olyan
szomorú a lelkem.
Drága szél enyeleg körül;
még alig hullt valami lomb, még nyit a virág,
az ősz jól játsza a tűnt nyarat, de
az én egész lelkem szomorú!
Ah, sodor az emlékezés, nem tudok ellenállni,
sírok felé kell néznem, feltépnem a vérző
sebet, – zendülj, fájdalom szava:
halott barátok, üdvözöllek!
[>25] LUDWIG CHRISTOPH HEINRICH
HÖLTY:
Mailied 267
Der Schnee zerrinnt,
Der Mai beginnt,
Die Blüten keimen
Auf Gartenbäumen,
Und Vogelschall
Tönt überall.
Pflückt einen Kranz,
Und haltet Tanz
Auf grünen Auen,
Ihr schönen Frauen,
Wo junge Main
Uns kühlung streun.
Wer weiss, wie bald
Die Glocke schallt,
Da wir des Maien
Uns nicht mehr freuen:
Wer weiss, wie bald
Die Glocke schallt!
Drum werdet froh!
gyönyört s reményt hoz szárnyain
a piros alkonyat,
s érzem, mélyen és boldogan,
hogy lesz föltámadás!
[SZABÓ LŐRINC]:
Emlékezés
– Klopstock (1724-1803) – 264
Nem borúl rám éjfél borzadálya,
némasága; pár nap óta a szent szabadság
nevében sem gyilkoltak; mégis olyan
szomorú a lelkem.
Drága szél enyeleg körűl;
még alig hullt valami lomb, még nyit a virág,
/ jól játsza * / az ősz / a tünt nyarat; de
az én egész lelkem szomorú!
Ah, sodor az emlékezés, nem tudok ellenállni,
sírok felé kell néznem, feltépnem a vérző
sebet, – zendűlj, fájdalom szava:
halott barátok, üdvözöllek!
Forditotta Szabó Lőrinc
[SZABÓ LŐRINC]:
Emlékezés 266
Erinnerung
Nem borúl rám éjfél borzadálya,
némasága; pár nap óta a szent Szabadság
nevében sem gyilkoltak; mégis olyan
szomorú a lelkem.
Drága szél játszik velem;
még alig hullt valami lomb, még nyit a virág,
az ősz jól játsza a tűnt nyarat, de
az én egész lelkem szomorú!
Ah, sodor az emlékezés, nem tudok ellenállni,
sírok felé kell néznem, feltépnem a vérző
sebet, – zendűlj, fájdalom szava:
halott barátaim, üdvözöllek!
[SZABÓ LŐRINC]:
Májusi dal Mailied.
(L.H.Ch. Hölty) 268
Tünik a hó,
tavaszodó
fákon az ág közt
rügy és virág közt
víg cinkefütty
zeng mindenütt.
Zöld a határ,
álljon a bál,
szép lány meg asszony
ma mind mulasson,
zöld a határ,
álljon a bál!.
stb.!
Ki tudja, mily 270
közel a sír?
Hervad |Rózsája| dalnak,
vidám tavasznak
lehull, ha nyíl
a vég, |elénk| a sír.
263
KAW.154
264
V.4540/29/5 (gépírás, autográf javításokkal)
*
sic!
265
NIK.112
266
ÖB.I.599
267
HS.58-59
268
Ms 4657/224 (kézírás)
269
ÖB48.23; ÖB.II.41-42
270
A »Mailied.« szó és az utolsó két versszak írásképe eltér az előzőktől.
48
[SZABÓ LŐRINC]:
Májusi dal 269
Mailied
Olvad a hó,
tavaszodó
fákon az ág közt
rügy és virág közt
víg cinkefütty
zeng mindenütt.
Zöld a határ,
álljon a bál,
szép lány meg asszony,
legény mulasson,
zöld a határ,
álljon a bál.
Ki tudja, mily
közel a sír?
Rózsája dalnak,
vidám tavasznak
lehull, ha nyíl
elénk a sír.
Föl, ifju nép,