Textus - Szabó Lőrinc

Wer sehen will viel groß und tieffe Wunde,
Der soll mein sehr verwundtes Herz besehen,
So hat mich Lieb verwundt im tiefsten Grunde.
Recht wie ein Leichnam wandle ich umher
Zu seiner Türe nachts und seufze schwer
Aus meiner Brust, an Trost und Wohlsein leer.
Mein Atem stöhnet wie ein Fichtenwald,
Ein Unglückszeichen mein Gesang erschallt,
Daß alle Nachbarn sich ergrimmen bald.
Sie lärmen, nicht zu hören all mein Weh,
Sie nehmen Umweg, daß mich keiner seh.
Jetzt fürcht ich nichts, war scheu sonst wie ein Reh.
Wie von dem Ast im Traum ein Vogel fällt,
So flattre ich des Nachts, so ungesellt;
Ein Unglücksvogel nimmermehr gefällt!
Was soll draus werden? fraget alle Welt.
Was ist die Welt? Wer schuf sie unbestellt?
Die schuf allein, die mich so sehr entstellt.
Ich freu mich, wie mein Fleisch so schwinden tut,
Mein festes Land zerreißt der Strom vom Blut,
Der aus bem Herzen kommt und niemals ruht.
O meine Tränen, keiner schätzet euch,
Ihr seid den Himmelsgaben darin gleich;
An allem bin ich arm, in euch so reich.
(gekürzt)
BALASSI BÁLINT:
55
Sokféle dolgokhoz hasonlítja magát és a szerelmet 190
Ezt jobb részint németből fordította meg
Az Már szintén az idő nótájára
Ha ki akar látni két eleven kutat,
Kik ő forrásokból szüntelen kifolnak,
Nezsze két szememet, kik mindenkor sírnak;
Az én szerelmesem háládatlanságán,
Szivem gyuladásán, szörnyű kínján, búán
Sok könyvet hullatnak, csaknem kiapadván.
Ha ki akar látni olthatatlan szenet,
Nezsze az én véghetetlen szerelmemet,
Ki mint pokol tüze, öröké csak éget.
Noha langját ennek senki nem láthatja,
De azért lelkemet fogyatton fogyatja
Soha semmi bennem már meg nem olthatja.
Ha ki akar látni szörnyű mély sebeket,
Nezsze szerelemtűl sebesűlt szivemet,
S ottan megesmeri mint gyötör engemet.
Ha ki akar látni egy nyomorult lelket,
Nezsze az én árva keserves fejemet,
Kit szerelem tüze csaknem hamuvá tett.
Ég olthatatlanul buzgó szerelemben,
Bizik csak egyedűl egy vidám kegyesben,
Kinek ajánlotta életét keziben.
Ha ki ez kínokot akarja megtudni,
Ily kegyetlenképpen hogy bennem ki szerzi,
Életemnél lelkem azt inkább szereti.
Igaz szerelmemért de la mennyi kínt ád,
Ha szolgálatomért egyszer jó szemmel lát,
A helyett viszontag érzem ezer kénját.
Híves forrás felett serkenvén álmomból,
Fordíttám magyarul vidám Juliáról,
Mikor lelkem fűlne szerelme lángjától.
190 BBÖ.82; BBV.49. szöveg
191 BB.I.124
Wer sehen will / vil groß vnd tieffe Wunden /
Der sol mein sehr / verwundtes Hertz besehen /
Also hats Lieb / verseret oben vnd vnden.
Wer sehen will / ein Brunst groß vngehewr /
Der soll allein / mich armen Mann besehen /
Dann ich brinn gantz vnd gar / von liebes Fewr.
Wer wissen will / wer mir auffthue solch Plagen /
Soll nach der schönsten auff der Erden fragen /
Sie ist allein / vrsach all meiner klagen.
30
Wer sehen will viel groß und tiefe Wunde,
der soll mein sehr verwundtes Herz besehen,
so hat mich lieb verwundt im tiefsten Grunde.
BALASSI BÁLINT:
65
Negyvenkilencedik
Sokféle dolgokhoz hasonlítja magát és a szerelmet 191
Ezt jobb részint németből fordította meg
Az Már szintén az idő nótájára
Ha ki akar látni két eleven kutat,
Kik ő forrásokból szüntelen kifolynak,
Nezsze két szememet, kik mindenkor sírnak;
Az én szerelmesem háládatlanságán,
Szüvem gyúladásán, szörnyű kínján, búán
Sok könyvet hullatnak, csaknem kiapadván.
Ha ki akar látni olthatatlan szenet,
Nézsze az én véghetetlen szerelmemet,
Ki mint pokol tüze, öröké csak éget.
Noha langját ennek senki nem láthatja,
De azért lelkemet fogyatton fogyatja
Soha semmi bennem már meg nem olthatja.
Ha ki akar látni szörnyű mély sebeket,
Nezsze szerelemtül sebesült szüvemet,
S ottan megesmeri mint gyötör engemet.
Igaz szerelmemért de la mennyi kínt ád
Ha szolgálatomért egyszer jó szemmel lát,
A helyett viszontag érzem ezer kénját.
Ha ki akar látni egy nyomorult lelket,
Nézsze az én árva keserves fejemet,
Kit szerelem tüze csaknem hamuvá tett.
Ég olthatatlanul buzgó szerelemben,
Bízik csak egyedül egy vidám kegyesben,
Kinek ajánlotta életét keziben
Ha ki ez kínokot akarja megtudni,
Ily kegyetlenképpen hogy bennem ki szerzi,
Életemnél lelkem azt inkább szereti.
Híves forrás felett serkenvén álmomból,
Fordíttám magyarul vidám Juliáról,
Mikor lelkem fűlne szerelme langjától.