Textus - Szabó Lőrinc

Zeuch aus, gefangne Seele!
weil Stahl und Kerker bricht;
des Leibes Jammerhöhle
hemmt deine Freiheit nicht;
das Grab, mein Ruhekissen,
begräbt die Sklaverei;
da nun der Strick zerrissen,
so wird der Vogel frei.
Mein Ohr vernimmt das Zeichen,
so mir zu Schiffe ruft,
laßt nun die Segel streichen,
der Hafen meiner Gruft
macht, daß ich nicht mehr strande,
der Himmel wird mein Haus;
wohlan! wir sind am Lande,
steig, müder Geist! steig aus.
[>22] FRIEDRICH GOTTLIEB KLOPSTOCK:
Das Rosenband 248
Im Frühlingsschatten fand ich sie;
da band ich sie mit Rosenbändern:
sie fühlt es nicht und schlummerte.
Ich sah sie an, mein Leben hing
mit diesem Blick an ihrem Leben:
ich fühlt es wohl und wußt es nicht.
Doch lispelt ich ihr sprachlos zu
und rauschte mit den Rosenbändern:
Da wachte sie vom Schlummer auf.
Sie sah mich an, ihr Leben hing
mit diesem Blick an meinem Leben,
und um uns wards Elysium.
[KAZINCZY FERENC]:
Csidli. 251
Tavasz árnyékában leltem őt,
’S rózsa-kötéllel kötém-meg.
Nem érzette ’s puhán aludt.
Rá’ néztem; ’s eggy tekintetemmel
Életem életén függött.
Jól érzém azt: de nem tudám.
Lassan suttogtam mellette,
S zörgettem rózsa kötelem’.
Akkor fel-ébredt álmából.
Rám nézett; ’s eggy tekintetével
Élete éltemen függött –
’S Elysium lett körűltünk.
[SZABÓ LŐRINC]:
A rózsalánc 256
Das Rosenband
szökj |költözz| ki, rab lélek! indulj, 130 old.
Szállj lelkem kő és acél törik,
Rab lélek, szállj ki, szállj ki Günther
x || és acél törik a test többé x test siralom
a test xxx nem fogja szárnyaid.
sirom vánkosán gyorsírás
a hálóx
s szabad lesz, madár.
KLOPSTOCK:
Das Rosenband 249
Im Frühlingsschatten fand ich Sie;
Da band ich Sie mit Rosenbändern:
Sie fühlt’ es nicht, und schlummerte.
Ich sah Sie an; mein Leben hing
Mit diesem Blick’ an Ihrem Leben:
Ich fühlt’ es wohl, und wußt’ es nicht.
Doch lispelt’ ich Ihr sprachlos zu,
und rauschte mit den Rosenbändern:
Da wachte Sie vom Schlummer auf.
Sie sah mich an; Ihr Leben hing
Mit diesem Blick’ an meinem Leben,
Und um uns ward’s Elysium.
[KAZINCZY FERENC]:
Ő és Én. 252
Tavaszi árnyban leltem őtet,
’S lelánczolám virágfonással.
Puhán alvék, ’s nem érezé.
Rá néztem, ’s e’ tekintetemmel
Éltével eggy lőn életem.
Érzettem ’s ah! nem tudtam azt.
Szó nélkűl csácsogék feléje,
’S rezegtetém virágfonásom’,
’S álmából ő felébredett.
Rám néze, ’s e’ tekintetével
Éltemmel eggy lön élete.
’S körűlölelt Elysium! 255
[SZABÓ LŐRINC]:
A rózsalánc 257
Das Rosenband
248
E.120
249
DL. 114
250
O.364
*
sic!
251
O.365
252
KPB.154 (Tartalomjegyzékben: ’Ő és Én. Klopstock után.’)
253
KNT.19
254
Ms 4657/675 (gépírás)
255
O.409: Igazítások: 365 sor 8. »Érzettem, de nem tudtam azt.«
256
SzLV.128
257
ÖB.II.372-373
46
[KAZINCZY FERENC]:
Ő és én 253
Tavasz árnyában leltem őtet,
S leláncolám virágfonással.
Puhán alvék, s nem éreze:
Rá néztem, s e tekintetemmel
Éltével egy lőn életem.
Érzettem, s ah! nem tudtam azt.
Szó nélkűl csácsogék feléje,
S rezegtetém virágfonásom,
S álmából ő felébredett.
Rám néze, s e tekintetével
Éltemmel egy lőn élete;
s körűlölelt Elysium!
KLOPSTOCK:
Cidli. 250
Im Frühlingschatten fand ich sie.
Da band ich sie mit Rosenketten.
Sie fühlt es nicht und schlummerte.
Ich sah sie an. Mein Leben hieng
Mit diesem Blick an ihrem Leben
Ich fühlt es wohl und wust * es nicht.
Doch lispelt ich ihr sprachlos zu,
Und rauschte mit den Rosenbændern.
Da wachte sie vom Schlummer auf.
Sie sah mich an. Ihr Leben hieng.
Mit diesem Blick an meinem Leben,.
Und um uns ward Elysium.
[SZABÓ LŐRINC]:
A Klopstock-féle e|E|mlékezés-t
deleálni kérem, helyébe ez jön:
Zu: Klopstock
A rózsafüzér 254
Tavaszi árnyak közt pihent;|,|
rózsafüzérrel megkötöt|z|temx:
szenderét érezte csupán.
/ Néztem / rá/, s egész életem
életén csüggött a szememben:
nem tudtam, éreztem csupán.
Némán suttogtak ajkaim
s /a rózsafüzérrel / zörögtem/:
szendere ekkor elröpült.
/R|r|ám / n|N|ézett/, s egész élete
életemen csüggött szemében;
s körénk szált az Elysium.
------
Ford.: Szabó Lőrinc