Homoszexualitás és társadalom - MEK

2. A ho mo sze xu a li tás po li ti ká ja
sze xu á lis ként azo no sí tok kö ré ben – leg több ször – nem be szél he tünk
olyan tes ti je gyek rõl, me lyek egy adott tár sa dal mi cso port tal vagy ka te -
gó ri á val va ló – va la mi lyen mér té kû – kö zös ség vál la lást ál ta lá ban el ke -
rül he tet len né te szik.
Adód hat nak azon ban olyan hely ze tek, ahol egy sze mély ki fe je zet -
ten és hang sú lyo zot tan ho mo sze xu á lis ként je le ní tõ dik meg a töb bi ek
ál tal. Ezek több nyi re konf lik tus hely ze tek, ahol a részt ve võk ös sze tett
kap cso lat rend sze re – ál ta lá ban az erõ vi szony ok de monst rá lá sa vagy relativizálása
szol gá la tá ban – egy as pek tus ra, a sze xu á lis kü lön bö zõ ség re re -
du ká ló dik. Ez egy ör dö gi kör höz ha son ló me cha niz mus: a sa ját ne mé -
hez von zó dó em ber egé sze egy szem be szö kõ – sze xu á lis – rész re re du -
ká ló dik, majd e rész bõl ki in dul va át de fi ni á ló dik az egész em ber. E
re cept alap ján ké szül a homoszexualitásból tár sa dal mi stig ma és a ho -
mo sze xu á lis ból így vál hat a töb bi ek szá má ra dehumanizált lény (vö.:
Goffman, 1963).
Te hát egy sze mély ho mo sze xu á lis ként va ló – kí vül rõl jö võ – ön ké -
nyes meg ha tá ro zá sá ban, az az a „tu laj do ní tott ho mo sze xu á lis iden ti tás”
(vö.: Cass, 1984; Troiden, 1988) ki ala kí tá sá ban a meg ha tá ro zás ala nya és
tár gya kö zöt ti in ter ak ció hang sú lyo zó dik, ahol a két fél érint ke zé se fel -
fog ha tó kü lön bö zõ erõ vi szony ok kal ren del ke zõ cso por tok üt kö zé se -
ként, a ho mo sze xu á lis iden ti tá sok pe dig ezen erõ mér kõ zé sek ered mé -
nye i ként (vö.: Plummer, 1975). Ha ma gá tól ér te tõ dõ ként fo gad juk el a
ho mo sze xu á lis és a he te ro sze xu á lis ka te gó ri ák lé tét, ér vel James Weinrich,
ez zel au to ma ti ku san a de fi ní ció al ko tók ol da lá ra ál lunk: „Vé gül is a
‘de fi ni álj és hó díts’ stra té gia leg alább Ádám óta is me re tes” (1987:176).
Az el té rõ tár sa dal mi erõ vi szony ok kon tex tu sá ban a ho mo sze xu á lis
iden ti tá sok – még ak kor is, ha Jeffrey Weeks szó hasz ná la tá val él ve ezek
csak „kény sze rû ség bõl hasz nált ki ta lá ci ók” az erõ vi szony ok meg vál toz -
ta tá sá ra szánt ener gi ák mo bi li zá lá sá ra (1989:210) – fel fog ha tók nem csak
stigmatizációs ha tá sok kö vet kez mé nye i ként, ha nem olyan esz kö zök -
ként, me lyek a stigmatizált egész is mét egész em ber ré va ló vis sza ala kí -
tá sa so rán al kal maz ha tók. Ily mó don a pas szív, stigmatizált iden ti tá sok
ak tí van mû kö dõ, nyíl tan fel vál lalt iden ti tá sok ká ala kul hat nak (vö.: Cass,
1984; Troiden, 1988).
Ter mé sze te sen so kan van nak olya nok, akik nem kí ván nak
résztvenni eb ben a „dehumanizáló-rehumanizáló mér kõ zés ben” –
amely sok eset ben egyet je lent a já ték sza bály ok ad ta ke re te ken be lü li
65