You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
2011/II.<br />
БЪЛГАРСКИЯТ КОНДУКТОР<br />
войни и убийството на Франц Фердинанд. Както пише<br />
отличната хърватска писателка Славенка Дракулич: на Запад<br />
“балканско” и “балканизация” са синоними на разпадащото<br />
се, на неурегулираното, на некултурното, на мръсните думи<br />
или в по-широк смисъл на всички онези ценности и<br />
малоценности, които принадлежат към дефиницията на „не-<br />
Европа” 13 . Унгарците, които често са били причислявани и все<br />
още биват причислявани от обитаващите земите отвъд Лайта<br />
към балканските народи, са склонни да изпитват превъзхо дст -<br />
во спря мо живеещите на изток от тях, същевре мен но, както<br />
цитираните новели и есета показват, негативните конотации<br />
на думата „Балкани” не винаги обсебват живеещите там,<br />
което впрочем се демонстрира от факта, че и днес по тези<br />
географски ширини е широко разпрост ранено името<br />
„Балкани” като марка, като бранд: може да се открие<br />
употребено в имената на многобройни стоки – от шоколадите<br />
през дънките и автобусните компании до хотелите. В тези<br />
случаи очевидно не може да открием никак ва следа от<br />
пейоративна употреба.<br />
Унгарс ките автори от двуезичното издание само отчасти се<br />
отърсват от негативните представи за България, но естест -<br />
вено се опитват да прекрачат отвъд клишетата, безпочвените<br />
предразсъдъци и фобиите, характерни за западноев ропей -<br />
ците. Заплашителната чуждост на Балканите, постоянната<br />
взривоопасност, нищетата, охранявана от бездомните<br />
кучета, се появяват тук-там в текстовете, но и дума не<br />
става за принизяване на културата или за<br />
самоизтъкване.<br />
В новелата на Андраш Черна-Сабо историята,<br />
случваща се във влака, се разиграва на<br />
типичен български фон, в който – както<br />
при Георги Господинов – кондукторът,<br />
станал вече дядо, си спомня за скритите<br />
мотиви, движещи събитията: в действителност<br />
кондукторът е избягал убиец, даже пред ре шен<br />
анархист. По време на бягството си зашеметява с удар с<br />
тухла един кондуктор, взима дрехите му и се опитва ин ког -<br />
нито да стигне до Турция. Смята, че пътникът, предложил му<br />
ци гара, е детектив и започва надълго и нашироко да разказва,<br />
за да не го разкрият и за да разпръсне всяко съмнение с този<br />
приятелския жест. Доста характерна е и историята на<br />
кондуктора, реконструирана от Андраш Черна-Сабо: според<br />
въображението му това е разказ за изяжда нето на едно куче.<br />
В него, запазвайки формулата на Костолани за едностранната<br />
комуникация, псевдокондук торът разказва на пътника как от<br />
собственото си куче с помощта на брат си е приготвил<br />
шишкебап, тоест едно подоб но на кюфте ястие, как са одрали<br />
злочестото куче, как са източи ли кръвта му, как са нарязали<br />
на парчета тялото му. Прос ледяваме една позната картина:<br />
западният човек не прави такива неща или ако все пак му се<br />
случи, със сигурност не се хвали, не описва в подробности<br />
рецептата, не говори например за резените домат и лука, за<br />
подобряване на вкуса. Но текстът прави и нещо повече:<br />
появявилото се писмо е писмо от по-големия брат, в което той<br />
си спомня за необузданите пирове с кучета, а естествено и<br />
снимката е на кучето, копчетата пък са от кучето, защото са<br />
били издялани от костите му след пира... Андраш Черна-Сабо<br />
следователно играе с образа на варварските Балкани, но<br />
пародийно преу вели чената сцена разкрива именно пред -<br />
разсъдъците – понеже онзи, който може да си представи, че в<br />
България така се приго твя неделеният обед, той именно е роб<br />
BOLGÁR KALAUZ<br />
ténet felmentést adó, egyszerű titkát. Vélhetően azért<br />
teszik ezt, mert a kalauz ebben a szituációban magát a<br />
Balkánt jelenti, és Kosztolányi azzal, hogy ilyen könnyen<br />
becsaphatónak tartja az embert, a helyet is meg bélyegzi,<br />
bár ezzel csak egy sztereotípiát követ. Hiszen a „Balkán”<br />
név messze több egy értéksemleges névnél, ahogy ezt a<br />
belőle kép zett melléknév és ige használata és jelen tése is<br />
megmutatja – és ezek a jelentések nem az elmúlt húsz év<br />
termékei, hanem nagyjából a balkáni háborúknak és<br />
Ferenc Ferdinánd meg gyil kolásának éveivel kezdődő<br />
időszakéi. Ahogy a kiváló horvát írónő, Slavenka<br />
Drakulić megfo gal mazza: a „balkáni” és a „balkani zá -<br />
lódik” Nyugaton a széteső, a szabályozatlan, a kulturá -<br />
latlan, a piszkos szavak szinonimái, vagy tágabban<br />
mindazon értékekéi és értéktelenségekéi, melyek a „nem<br />
Európa”-definíció alá tartoznak. A magyarok, akiket a<br />
Lajtán túlról ugyancsak gyakran soroltak és sorolnak a<br />
balkáni népekhez, hajlamosak a tőlük keletre élőkkel<br />
szemben főlényt érezni, ugyanakkor, ahogy az idézett<br />
novellák és esszék is mutatják, a „Balkán” szó negatív<br />
konnotációi nem minden esetben ejtik foglyul az ott<br />
élőket. Ezt egyébként az is igazolja, hogy a „Balkán” mint<br />
márka, mint brand, azon a tájon ma is széles körben<br />
használatos: a csoko ládétól a farmeron és a busztár sa -<br />
ságon át a szállodákig sok-sok áru nevében<br />
felfedezhető. Ezekben az esetekben nyilván nyoma<br />
sem lehet a pejoratív jelentéseknek.<br />
A kétnyelvű kötetben szereplő magyar szerzők<br />
csak részben számolnak le a Bulgáriát illető<br />
negatív képze tek kel, de természetesen<br />
próbálnak messze túllépni a kliséken,<br />
a légből kapott előítéleteken, a nyugateurópai<br />
fóbiákon. A Balkán fenyegető<br />
idegensége, az állandó robbanásveszély vagy<br />
a kóbor kutyák őrizte nyomor itt-ott megjelenik a<br />
szövegekben, de a kultúra leértékeléséről vagy akár<br />
csak önfényezésről szó sincs.<br />
Cserna-Szabó András novellájában például tipikus<br />
balkáni háttér előtt bontakozik ki a vonaton zajló történet,<br />
melyben – akárcsak Georgi Goszpodinovéban – a már<br />
nagypapa korú kalauz emlékszik vissza az eseményre,<br />
illetve az eseményeket mozgató, rejtett motivációkra: a<br />
kalauz valójában egy megszökött gyilkos, sőt anarchista<br />
terrorista, álruhában. Menekülés közben leütött egy<br />
kalauzt, a ruháját átvette, hogy így, inkognitóban<br />
próbáljon Törökországba jutni. Az őt cigarettával kínáló<br />
utast detektívnek nézi, és csak azért kezd bele a hosszú<br />
mesélésbe, hogy le ne leplezze magát, hogy baráti gesztu -<br />
sával eloszlasson minden gyanút maga körül. Nagyon<br />
jellemző a kalauz Cserna-Szabó által rekonstruált törté -<br />
nete is: az ő fantáziájában ez egy kutyaevés meséje.<br />
Eszerint az egyoldalú kommunikáció Kosztolányitól<br />
örökölt képletét megtartva az álkalauz arról beszélt az<br />
utasnak, hogyan készített a bátyja segítségével egy alka -<br />
lommal saját kutyájából sis-kebabot (fasírtszerű ételt),<br />
hogyan nyúzták meg a szerencsétlen kutyát, hogyan<br />
folyatták ki a vérét, hogyan trancsírozták szét a testét.<br />
Ismerős képletet követhetünk: nyugati ember ilyesmit<br />
nem csinálna, vagy ha mégis, biztosan nem dicse kedne<br />
vele, nem részletezné még a receptet is, nem beszélne<br />
például az ízfokozó hagyma- és paradicsom sze letekről.<br />
XEMYC<br />
· 34 ·<br />
HAEMUS
Change language