You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
ЗА ДЕЦАТА<br />
Nem lepődtem meg, és azonnal rávágtam:<br />
– Lehet, gyerekek, lehet, hisz ez most itt az én birodalmam.<br />
Aztán bátran tűrjük majd, meglássátok, ha a nagymama jól<br />
megrak minket, srácok!<br />
És késedelem nélkül az udvarra futottunk. De ott az én dicső<br />
népem már más dologra készült.<br />
– Patilan bátyó, az isten áldjon meg! Mondd, ugye<br />
játszhatunk kanászlegényeset? Te leszel a kondás, mi pedig –<br />
malacok. Négykézláb, bolondul hadd verjük a port!<br />
Most sem lepődtem meg, és rögtön rávágtam:<br />
– Gyerekek, a patilani cárságban teljes szabadság van! És<br />
hősiesen fogjuk tűrni, pajtás, ha nagymama később jól<br />
megrak minket, meglásd!<br />
És az apróságok disznókká vedlettek. A legkisebb malac,<br />
mint egy varjú, tátogni és károgni kezdett:<br />
– Patilan bátyó, az isten áldjon tégedet! Ugye, malacok<br />
vagyunk, engedd, hogy tócsában tocsogjunk! Lehet, ugye,<br />
lehet?<br />
– Lehet, hát persze, hogy lehet. Ha Patilan uralkodik, minden<br />
engedélyezett.<br />
És a sáros pocsolyában ugráltak mind a hárman!<br />
Hurrá! Éljent kiáltsatok a nevetésnek s a szabadságnak!<br />
De az én cárságomnak itt vége szakadt. Idő előtt visszatért<br />
nagymama. Kanászt, malacokat sorjában megragadott. Dicső<br />
cárságomnak dicstelen végett vetett – engem az apróságokkal<br />
együtt jól eldöngetett...<br />
Hát így történt, Szme<strong>hu</strong>rko. Ismét megraktak. De a<br />
kistestvéreim megvigasztaltak. Mert amikor a verésnek vége<br />
szakadt, újra felnevettek, hozzám szaladtak, és nevetve így<br />
szavaltak: „ Patilan bátyó, nem baj, hogy megvertek. A verést<br />
elfelejtjük, a nevetés viszont nem!”<br />
Legszívélyesebb üdvözlet tőlem és az én kis patilanjaimtól!<br />
A te örök barátod:<br />
Veszel Patilancso<br />
GYEREKEKNEK<br />
ако баба после ни добре наложи!<br />
И без да се бавим, припнахме на двора. А там друго искат<br />
мойте славни хора:<br />
– Бате Патилане, жив и здрав бъди ни! Кажи нали може да<br />
играйм на свини? Ти ще си свинаря, а ние – свинчета. Да си<br />
скокнем лудо с четири крачета!<br />
Пак не се почудих и викнах веднага:<br />
– В патиланско царство всичко, деца, може! Ще търпим<br />
юнашки, ако баба после ни добре наложи!<br />
И станаха свинки малките играчи. Най-малкото свинче зина<br />
като гардже и почна да грачи:<br />
– Бате Патилане, жив и здрав бъди ни! Нали сме свинчета, в<br />
локвата да скочим сега позволи ни! Кажи, нали може?<br />
– Може, деца, може! Щом Патилан съди, както ви се иска, нека<br />
така бъде!<br />
И в локвата кална скокнаха и трите!<br />
Ура! Да живеят смехът и игрите.<br />
Но на мойто царство тук краят настана. Без време се върна<br />
баба Цоцолана. Свинар и свинчета тя наред подхвана! На<br />
славното царство безславен край сложи - мене и децата<br />
хубаво наложи...<br />
Та така, Смехурко. Мене пак ме биха. Но малките братя ме<br />
поутешиха. Боят като мина, те пак се разсмяха, при мене<br />
дойдоха, засмяно казаха: "Нищо, че ни биха, бате Патилане!<br />
Боят се забравя, смехът ще остане!<br />
Поздрав най-сърдечен от мен и от мойте малки патиланци!<br />
Твой приятел вечен:<br />
Весел Патиланчо<br />
Патиланска мода<br />
A patilani divat<br />
Kedves Szme<strong>hu</strong>rko!<br />
Hadd dicsekedjem el! Új szakmát – a gépi hajvágást –<br />
sajátítottam el. Az időt nem fecséreltem. Amíg nagyanyó<br />
felpróbált egy sapkát, én megnyírtam az én dicső<br />
patilanjaimat és a szomszéd Bajo fekete kecskegidáját.<br />
Csodálkozhatsz, hogyan tanultam meg, és főként, honnan<br />
kaptam a hajvágógépet. Ez mind Cocolana anyó<br />
fösvénységének eredménye. Egy nap így szólt hozzám:<br />
„Nem mész többé borbélyhoz hajat vágatni! Nagyon<br />
sokba kerül. Megyek, veszek egy hajvágógépet. Én leszek<br />
a borbélyod.” És amint ezt kimondta, azonnal úgy is tett,<br />
Драги ми Смехурко,<br />
Да ти се похваля. Нов занят зная, със машинка стрижа. Никак<br />
се не мая. Докато си баба шапката премери, аз остригах мойте<br />
славни патиланци и черното яре на съседа Байо. Ти ще се<br />
почудиш, как съм се научил и, главно, машинка отде съм<br />
получил. Свидливичка пада баба Цоцолана. Тя веднъж ми<br />
рече: "Ти няма да ходиш в бръснарница вече, бръснар да те<br />
стриже! Много скъпо струва. Машинка ще купя. Аз бръснар<br />
ще стана." - И каквото каза, тозчас го направи баба Цоцолана.<br />
Тя мене острига. А мойта ръчица, щом машинка хвана,<br />
неостриган косъм нийде не остана.<br />
XEMYC<br />
49 HAEMUS
Change language