Tartalom - Bolgarok.hu

2011/II.
БЪЛГАРСКИЯТ КОНДУКТОР
турски мустак, с все по-фамилиарната му простовата реч, с
пръскащата от устата му слюнка, с натрапчивите му жес -
тове.” 22 Четем още за “равнодушие”, “самосъзнание”, “надмо -
щие” и “самоувереност”. В сравнение с останалите, в текста на
Силард Борбей е по-интензивно назовавана нерав но пос -
тавената връзка между пътника и кондуктора, рес пективно
разобличаването на сенчестите страни на кому ни кацията
между “благоденстващия човек” и простодушния, подвластен
кондуктор.
Според гореказаното в текста на Костолани европейският
гражданин, разполагащ със способността да наблюдава и да се
само наблюдава, в крайна сметка господства в дадената
ситуация над кондуктора, принизен, така да се каже, в
принадлежност, в прост знак. Дори сравнението „Стоеше до
мен верен като куче” отива по-далеч от принизяването.
Корнел Ещи е безчувствен, защото не се и опитва да научи
нещо повече за болката на кондуктора, камо ли да я разбере,
дори направо нехае за нея. Отчаянието на кондуктора не
получава утеха, макар заговорилият очевидно да я желае – и
когато вече ридае, когато очаква да получи признание поне за
целостта на разказа, за успеха от употребата на езика, Ещи,
низвергвайки го, му виква три пъти “не”, което окончателно
прави недвусмислено, навярно дори и за кондуктора, че
езикът на страданието е винаги неартикулируем и
непонятен. Тоест: бъл гарският език тук означава
територия, из клю чена от властта на речта, бъл -
гаринът пък е самият знак на изклю чването. В
тълкуването на Борбей Бъл гарс кият
кондуктор показва влас тническата и унижа -
ваща игра на интелектуалеца, възпитан от
европейската култура, над човек, на
когото не е даде на възможността да влезе в
общността на учленената реч, в същинския
цивилизован свят. Който въпреки всичките си
усилия, вечно остава чужденец. А самият разказ е
„ужасно нарцистичен и самодоволен текст”, от който се
излъчва културен шовинизъм и желание за подчиняване на
другия. Добър пример за това е: въпреки че текстът се гради
на принципите на метакомуникацията, не биваме осведомени,
че българите изразяват одобрението и протеста си, като
кимат тъкмо обратно на европейската жестова система.
Всичко това естествено не означава, че Борбей би искал да
каже последната дума по този въпрос, тъкмо обратното.
Разискваните текстове, пренаписващи въздействащата творба
на Костолани, заедно я продължават и доизмислят, и във
взаимодействието на различните интерпретаторски и
писателски стратегии взаимно се дооформят, формулирайки
все по-нови въпроси. Като избират някоя традиция или я
отхвърлят, те въздават справедливост, заплитат истории,
градят диалог. Но всички те по същество сериозно обсъждат
проблема. Много е прав Петер Демен, когато пише в кратката
си критика за антологията Българският кондуктор, колко е
странно, че измежду текстовете в сборника нито един не е
истински разкрепостен, макар самото произведение на
Костолани да е всъщност разказ за една игра 23 . Липсата на
BOLGÁR KALAUZ
egy remek esszé együttese ugyanis. Borbély azon a külö -
nös ötleten gondolkodik el, mit írt volna Kafka a naplójá -
ba, és vajon mit mondott volna a Kafka értelmezőjeként
is kiemelkedő Walter Benjamin, ha Esti Kornél és a
bolgár kalauz beszélgetésének fültanújává válha ttak
volna. Vajon egy egyszerű félreértésként, a meta kom -
munikáció egy ritka eseteként, vagy épp az idegen séggel
szembeni elutasítás megnyil vánu lá saként értenék-e a re -
gény fejezetet? Borbély szerint Kosz to lányi hőse már-már
etikátlanul jár el, amikor a bolgár kalauz kétségbeesett
szavai ellenére is (lásd: sírás!) átesztétizálja a jelentet, és
pusztán a számára ismeretlen nyelv hangzására, a szavak
zenéjére, illetve a szituációban rejlő játéklehetőségekre
koncentrál és miközben fölé nyes megjegyzéseket tesz a
nyelv, a beszéd és a megértés természetéről. Borbély
világosan fogalmaz: Esti „…a cigarettát lezserül és ele -
gán san tartó keze néha idegesen megrándult. Ha más
nem, ez mindenképp elárulta, hogy valójában megveti ezt
az embert, törökös bajszával, bizalmaskodóvá váló,
közön séges beszédével, a szájából fröcsögő nyállal,
tolakvó gesztusaival.” Olvashatunk még „közöny”-ről,
„öntudat”-ról, „felsőbbrendűség”-ről és „magabiztosság”-
ról is. Borbély írásában tehát a többiekéhez képest is erő -
teljesebb az utas és a kalauz egyenlőtlen viszonyának a
megnevezése, illetve „a jólétben élő ember” és az
egysze rű, kiszolgáltatott kalauz közti
kommunikáció árnyoldalának leleplezése.
Eszerint a Kosztolányi-szövegben végső
soron a megfigyelés és az önmeg figyelés
képességével bíró európai polgár
uralkodik az adott szituációban
úgyszól ván kelléké, egyszerű jellé ala cso -
nyított kalauzon. Sőt, az a hasonlat, hogy
„Csak állt-állt mellettem hűségesen, mint egy
kutya.” – még ennél is tovább megy a lealacso nyí -
tás ban. Esti Kornél érzéketlen volt, mert nem is
próbálkozott a kalauz fájdalmának megismerésével és
pláne a megér tésével, sőt egyenesen elzárkózott
mindezek elől. A kala uz kétségbeesése nem nyerhetett
vigaszt, pedig a beszélő nyil ván vigaszra vágyott – és
amikor már zokogott, ami kor már csak várta, hogy lega -
lább az elbeszélés kereksé gé ért, a nyelv haszná latának
sikeréért elismerést nyerjen, Esti háromszor is elutasítóan
kiáltott rá, ami végképp nyilvánvalóvá tette, talán számá -
ra is, hogy a szenvedés nyel ve mindig is artikulálhatatlan
és érthetetlen. Azaz: a bol gár nyelv itt a beszéd
hatalmából kizárt területet jelen ti, a bolgár ember pedig
maga a kizárás jele. Borbély ér tel mezésében tehát A
bolgár kalauz az európai kultúrán nevel kedett értelmi ségi
hatalmaskodó és megalázó játékát mu tatja meg egy olyan
ember felett, akinek szerinte nem adott meg a tagolt
beszéd közösségébe, a voltaképpeni civili zált világba
való bebocsátás. Aki minden igyekezete ellené re, örökre
idegen marad. Az elbeszélés maga pedig egy „roppant
nárcisztikus és öntelt szöveg”, melyből süt a kultu rális
22. Преведе Николай П. Бойков, Панорама, ІХ 2006. 203.; „Ръката му, която небрежно елегантно държеше цигара, от време на време нервно
потръпваше. Друго ако не, това поне издаваше, че всъщност презира човека с гъстите мустаци а ла турка, с натрапчивия и досаден говор, с
пръските, дето хвърчат от устата му, с нахалната му жестикулация.” Превод: Светла Кьосева, Българският кондуктор, съст. Светла Кьосева,
Pro Schola Bulgarica Alapítvány, Bp., 2003., с. 95
XEMYC
· 40 · HAEMUS