You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
2011/II.<br />
BOLGÁR KALAUZ<br />
De a szöveg ennél még tovább is megy: az elő kerülő levél<br />
a báty egy olyan levele, mely a „féktelen kutyalakomáról”<br />
is megemlékezik, és természetesen a fotó is a kutyáról<br />
készült, a gombok pedig a kutyából – merthogy azokat a<br />
csontjaiból faragták a lakoma után… Cserna-Szabó<br />
András tehát a barbár Balkán képével játszik el, de a<br />
parodisztikusra nagyított jelenet épp az előítéleteket<br />
leplezi le, hiszen akik el tudják képzelni, hogy<br />
Bulgáriában így készül a vasárnapi ebéd, azok épp az<br />
efféle előítéletek rabjai, a kulturális előjogok hívői.<br />
Lackfi János átirata a leghűségesebb az eredetihez: ő a<br />
Kosztolányi-műben vázolt alapszituációt érintetlenül<br />
hagyva, külön reflexiók nélkül írta meg a kalauz által<br />
mesélt történet egy lehetséges változatát. Ebben van<br />
szerelem, megcsalás, becsapás, felemelkedés és lezüllés –<br />
a végén pedig egy hamuvá égett ház és egy megszökött<br />
feleség. A történet megragadó, de valójában nem<br />
tematizálja a kulturális különbségeknek azt az izzó<br />
megjelenését, melyről már Kosztolányi is tud, és melyhez<br />
az itt tárgyalt szerzők mindegyike igyekszik valamilyen<br />
módon viszonyulni. Kivéve talán Balogh Tamást, akit<br />
inkább a beszéd és a megértés különbsége foglalkoztat, és<br />
aki ennek megfelelően egy nagy parabolát ír arról, milyen<br />
helyzetet szül, amikor az ugyanazt a nyelvet beszélő<br />
emberek sem képesek egymással kommunikálni.<br />
Amikor valaki süket a másik kéréseire és<br />
érzékenységére, amikor nem vesz tudomást a<br />
másik üzeneteiről, esetleg szán dé kosan nem<br />
érti vagy félreérti azokat, mindegy, ki<br />
milyen nyelven beszél., a megértés nem<br />
jöhet létre.. Ez az értelmezés<br />
egyébként Szegedy-Maszák Mihály<br />
inter pre tá ció ját erősíti, aki a regényfejezetet<br />
Esti „nyelv böl cseleti” felfogásának tükreként<br />
értelmezi: „A közlés, az érint kezés mibenlétének<br />
lehetőségének ez a kivételes érzé kenységre valló<br />
megvilágításában nem a nyelv mindenhatósága vagy<br />
pótolhatósága, nélkülöz he tetlensége forog kockán. Arra<br />
irányul a figyelem, hogy a jelentés mindig a nyelvi<br />
összefüggéstől (a ko- és kontextustól) függ.” Az állítással<br />
első felével egyet kell értenünk, a másodikkal viszont épp<br />
az a probléma, hogy a bolgár kalauz közlésének<br />
nincsenek Esti Kornél számára jelentéssel bíró szavai és<br />
mondatai – azaz nincs, ami a kontextus függvényében<br />
változhatna.<br />
Az egyik legfrissebb átírat Tóth Krisztináé, aki egy olyan<br />
történetet írt meg, melyben viszont épp a nyelvi és<br />
kulturális különbségek konfliktusa játssza a fő szerepet.<br />
A Bu dapestre érkező bolgár lány egy közös barátnak<br />
köszön hetően megkapja egy hétre az épp elutazó<br />
elbeszélő lakását, de mikor megérkezik, kiderül, hogy az<br />
általuk beszélt nyelvek között nincs átfedés. De a meg<br />
nem értésnek nem csupán a nyelvtudás hiánya az oka. A<br />
kommunikációs zavart az „élet mély és kibogozhatatlan<br />
БЪЛГАРСКИЯТ КОНДУКТОР<br />
на подобни предразсъдъци, той е привърженик на културните<br />
привилегии.<br />
Пренаписаната от Янош Лацкфи новела е най-близко до<br />
оригинала: той оставя основната ситуация от творбата на<br />
Костолани непокътната; без да рефлектира особено, написва<br />
един възможен вариант на разказаната от кондуктора<br />
история. В нея има любов, изневяра, измама, възход и падение<br />
– накрая изгоряла къща и избягала съпруга. Историята е<br />
увлекателна, но в действителност не тематизира ярката поява<br />
на културни различия, за която и Костолани знае, и която<br />
всеки от тук разглежданите автори се стреми да коментира по<br />
някакъв начин. С изключение на Томаш Балог, който изследва<br />
по-скоро разликата между реч и разбиране и съответно пише<br />
една голяма парабола за това каква ситуация се поражда,<br />
когато говорещите един и същ език не са в състояние да<br />
комуникират помежду си. Когато някой е глух за въпросите и<br />
чувствителността на другия, когато не обръща внимание на<br />
посланията на другия, евентуално умишлено не ги разбира<br />
или ги криворазбира, е все едно на какъв език говори,<br />
разбирането не може да се случи. Това тълкувание впрочем<br />
усилва интерпретацията на Михай Сегеди-Масак, който<br />
тълкува тази глава от романа в огледалото на “езикофило -<br />
софските” възгледи на Ещи: “В този ракурс, издаващ<br />
изключителна чувствителност към потенциалната същност<br />
на общуването, на предаването на информация, са<br />
застрашени не всемогъщието или заменяемостта и<br />
неотменимостта на езика. Вниманието е приковано<br />
от факта, че значението винаги зависи от<br />
езиковите съотношения (от котекста и<br />
контекста)” 14 . Трябва да се съгласим с<br />
първата половина от твърдението, с<br />
втората обаче проблемът е, че съобщението<br />
на българския кондуктор не съдържа думи и<br />
изречения, които да са от значение за Корнел Ещи<br />
– тоест няма какво да се променя в зависимост от<br />
контекста.<br />
Една от най-скоро пренаписани истории е на Кристина Тот,<br />
в която обаче тъкмо конфликтът на езиковите и културни<br />
различия играе главна роля. 15 Благодарение на общ приятел,<br />
българка, пристигаща на обучение в Будапеща, получава за<br />
седмица жилището на заминаващия разказвач, но когато се<br />
срещат, става ясно, че няма препокриване между езиците,<br />
които говорят. Причина за неразбирането е не само липсата<br />
на общ език. Комуникационните смущения по-скоро са<br />
причинени от „дълбоката и неведома бъркотия на живота”,<br />
тоест от това, че комуникативните средства, мислени за<br />
универсални, все пак не работят във всяка ситуация, или още<br />
по-лошо: означават нещо друго за живеещите в различни<br />
култури. Българската гостенка случайно прави недостъпно<br />
за разказвача собственото му жилище, създавайки истинска<br />
комична ситуация, но същевременно и поставяйки един<br />
интересен въпрос, засягащ проблема за доверието: защо<br />
кондукторът почва да говори за тайните си, или защо някой<br />
дава ключа от жилището си на един непознат чужденец? В<br />
14. Михай Сегеди-Масак, Превъзмогването на романовостта в Историите на унгарската литература – ІІІ . съст. М. С.-М. Bp., Gondolat, 2007., 240.<br />
15. Кристина Тот: Духът на Ещи Корнел, в Hazaviszlek, jó? Bp., Magvető, 2009. 171-175.<br />
16. Превод на Катя Каменова, Дежьо Костолани, Целувката, Народна култура, 1987, с. 572, „Изведнъж сложих ръка на рамото му, вдигнах високо<br />
вежди така, че се оформиха два огромни въпросителни знака (…) усмихна се. Започна да говори.” Стефка Хрусанова, Българският кондуктор, съст.<br />
Светла Кьосева, Pro Schola Bulgarica Alapítvány, Bp., 2003., с. 16<br />
17. Ср.: Adriana VARGA, Esti Korn l and the Bulgarian Train Conductor. Hungarian Studies, 2002 (16), 63-87.<br />
XEMYC<br />
· 35 ·<br />
HAEMUS
Change language