A magyar országos tűzoltó-szövetség története.

115Sopronban legmostohábban van elhelyezve az őrtanya,különösen pedig a szertár és istálló, annyira, hogy rekriminációnélkül alig lehet felőle szólani. Már pedig Sopron városa, melyoly ékes tornacsarnokot tudott építeni, derék tűzoltóinak elhelyezésérőlkár, hogy jobban nem gondoskodik, mert igazán megérdemelnék.Hisszük is, hogy a város nem soká fogja elnéznikitűnő tűzoltóinak ez irányban rég táplált óhaját.Komáromban az őrtanya, a topográfiai viszonyokhozképest elég jól van elhelyezve; helytelen azonban, hogy vész eseténszereikkel udvarból kell kivonulni, mi mindig kárral, de néhaveszéllyel is jár.E s z t e r g o m b a n – hol két önkéntes tűzoltóegylet van,t. i. egy városi, Esztergom város területéről, szorosabb értelembenés egy megyei, mely a várossal kapcsolatban levő, azonbanmegyei kormányzat alá tartozó területen alakult. Nem kutatom,hogy mik voltak az okok, melyek lehetővé tették, hogy egyhelyen, mintegy egymással szemben két egylet alakulhatott; dehogy megalakult, határozottan rosszalnom kell, nemcsak ügyünk,hanem és főképpen a veszélyeztetett közönség érdekében. Azthiszem, hogy azok, kik ezen dualizmust létrehozták, nem tűzoltóknemesebb értelemben és nem sokat értenek a dologhoz.”A szemle-út egyébként, mely az elnöknek alcsuthi látogatásávalegészült ki, azzal az ismert méla akkorddal záródott le,amit a közmondás ekképp fejez ki: „Szólj igazat és betörik afejed!” Az az egylet, amelyik nem kapott elnöki dicséretet,zokon vette a legjobb indulatból eredő őszinte szót. S a véletlenúgy hozta magával, hogy éppen csak annak az egy városnakjutott ki az őszinte szóból, amelyiknek főparancsnokai (mertnem egy, de kettő is volt neki) nem valának központi választmányitagok, Budapesten t. i. Kempelen Béla (városi) ésBárány N. Ernő (önk.) volt a főparancsnok, Váczon KreneditsFerenc, Pozsonyban Martinengó Nándor, Győrött Häuser György,Sopronban Rösch Frigyes, Komáromban Sándor Miklós, DunaföldvártReiter József: éppen csak az egy Esztergom nem vallhatottmagáénak olyan főparancsnokot, akinek egyszersmind aközponti választmányban is szava lehetett. S így esett meg,hogy a felszólamlás, ülésen kívül, a Közlöny hasábjain történtmeg. A szerkesztő ugyan sietett a neheztelő cikk mellé oda-