A magyar országos tűzoltó-szövetség története.

137A tűzrendészeti törvényjavaslat tárgyában meghagytáka központi választmánynak, hogy azt „továbbis szorgalmazza”.Felhatalmazást adtak a h á t r a l é k o k n a k p e r e sutón való behajtására.Tárgyalás alá vették, a budapesti önkéntes testületindítványát, egy újabb egységes r a n g j e l z é s behozatalairánt s azt „a testületek egyöntetű szervezéséigminta gyanánt” elfogadták, oly hozzáadással, hogy „afőparancsnoki aranygallér nem boríthatja az egész gallértköröskörül, hanem csak a nyak előrészén a vállakigviselendő. A háromkarikás vállzsinór milyenségétpedig 5 mm. vastagságban állapították meg, egybenkijelentvén, hogy a zubbony ujján alkalmazandó vitézkötésrangot nem jelez”.A budapestiek javaslatának elfogadását azonban igen élénkvita előzte meg. Erős pártja volt ugyanis a f e j é r v á r m e g y e iszövetségnek is, mely az egyszerűség elvéből kiindulva, akatonákétól jobban elütő „stráflis” rangfokozati jelvény érdekébenszállott síkra, azt indítványozván, hogy rozetták helyetta galléron az 1848/49. évi szabadságharc katonái által viseltkeskeny c s í k o k használata hozassék be, altiszteknél selyemből,tiszteknél aranyzsinórból. Az ajánlott kétféle rangjelzés innatura is bemutatásra került.Mikor azonban a budapesti önkéntesek akkori főparancsnoka,az impozánsan lengő, hosszú fekete szakállal megáldottBárány N. Ernő mellé, odaállt a dobogóra, a kissé „vékonydongájú” Vida Pál, egyszerre hiába való lett mindmegannyiérv az egyszerűbb rangjelzés mellett, a megejtő szemlélet soránnyert momentán benyomás a ragyogóbb, tetszetősebb, budapestijavára döntötte el az indítvány sorsát. A leszavazott fejérmegyeiekaztán, ámbár meghajoltak a közgyűlés határozata előtt, az egyszerűsítésután való okos vágyukat olykép elégítették ki, hogyelőször is leszedték a zubbony ujjáról a csak akadályt képezőzsinórzatot, illetőleg a „nem kötelező vitézkötést” s a határozat