A magyar országos tűzoltó-szövetség története.

157el, ahol ügyvéd lett, külön meghívóval különböztette meg, csakazért, mivel ez a tűzoltóintézmény aktív bajnokai sorába lépett.S a dr. Kék Lajosra, szövetségünk későbbi elnökére, terelődőfigyelem, József főhercegnek eme tényénél kezdődik.Másfél évtizeden keresztül állt ezután még szolgálatábanjó ügyünknek a szövetség első védnöke. De mintha a kormányrendelettőlvárt nagy eredmény kimaradása őfenségét is lehangoltavolna kissé: mindig hanyatlóbb intenzitással.A sportkedvelő-köröket még buzdítja a tűzoltóság felkarolására.Egy alkalmi Emlékkönyvben ezt írja:„Van egy neme a sportnak, (ha ugyan ez intézménymagasztos célja megtűrné az e névvel való illetést): a tűzoltás,melyet uraink közül igen kevesen űznek. Pedig eza sport nemzeti és államvagyoni, emberbaráti és hazafiúiszempontból egyaránt bír oly fontossággal, melya mostaninál sokkal nagyobb érdeklődést maga iránt,egyenesen megkövetelhetné. És ez a sport amelletttalán a legolcsóbb valamennyi többi sport között.Miért ne állanának tehát m a g y a r f ő urainktömegesen élére ez intézménynek, különösen akkor,amidőn már úgyis népfelkelők, kész katonák.Ha valamely hazafias vállalat megérdemli a fölkarolást:úgy a tűzoltó-intézmény, melyet SzéchenyiIstván gróf édes gyermeke hívott életre s amelynekbuzgó, mintaszerű vezére ma, egy gróf CzirákyBéla, – bizonyára teljesen méltó a hő felkarolásra!”A vármegyei szövetségek megalakulásáért is lelkesen buzgólkodottjártában-keltében. A fehérvármegyei tűzoltó-szövetségegy emlékezetes ülését, melyen őfensége a vitában is résztvett,1892 október 21-én, Alcsuthon tartották meg. De Cziráky Bélagróf üdvözlő szavaiban ekkor már ott rezgett a bánatos akkord,mely szerint: „a munkában már el is csüggedtünk volna talán,ha nem lenne előttünk egy világító csillag, mely lelkesít skitartásra buzdít: fenséged nagy példája!” És kicsendült némi