A magyar országos tűzoltó-szövetség története.

132mind a két törvényjavaslatot visszavonni; az egyiket végkép, amásikat átdolgozás céljából.A választmány azonban a módosító észrevételek megtételéreaz ankétet is alkalmasnak vélte; a biztosítótársulatok megadóztatásatekintetében pedig az volt a véleménye, hogyami Ausztriában balul ütött ki, az nálunk sikerülhet. Még masem sikerült.1885. évi november 15-én végre megjelenhettek a delegáltakaz egybehívott szaktanácskozmány első ülésére. Hanem,amint ezt az utána következő választmányi ülésen nagy lehangoltsággalmegállapítani valának kénytelenek, ott biz' igen kevésérdemleges dolog történt. A kormány kiküldöttjének azindítványára csupán egy szűkebbkörű bizottság küldetett ki atörvénytervezet „gyökeres” átdolgozása végett, azzal, hogy munkáját1886 első felében terjessze be, amikor is az ankét újbólegybehívandó lesz. Ez az „újból egybehívás” jó sokáig váratottmagára. Már a fiumei közgyűlés ideje is elérkezett s még mindignem volt újabb hír hallható.Fiume város tanácsa ugyanis időközben megismételtemeghívóját az iránt, hogy a VII-ik helyett a VIII-ik nagygyűlésaz ő falai között tartassék meg. A központi választmány köszönetteltudomásul is vette a meghívást, csupán annyit jegyzettmeg direktívaképen, hogy közvetlenül az 1885-iki budapestiországos kiállítás után – véleménye szerint – a külön tűzoltószer-kiállításrendezése Fiúméban elhagyható. A fiumeiekki is hagyták azt a programmjukból, melyet különben a központiválasztmánnyal együtt meglehetős minuciózusán dolgoztakki. S amikor már az ad hoc igénylendő ágyak száma ismegállapíttatott: újabb egy esztendővel megint csak eltolódotta VIII-ik nagygyűlés ideje. És különös épúgy a fenyegetőkolerajárvány miatt, akár csak a soproni nagygyűlésé 1873-ban.Elmaradt tehát a szaktanácskozmány újabb egybehívásánkívül a közgyűlés is. Egyiknek sem volt a központi választmányaz oka, de mint kettős eredménytelenség mégis nyomasztólaghatott. S ez a lehangoltság folyton nőtt, mert az egész1886-ik esztendő eltelt ankét nélkül. Mikor pedig az 1887-ikévisa vége felé közeledett, formális elkedvetlenedés állott be, mely hogyelkeseredéssé nem fajult, kizárólag annak tudható be, miszerint