A magyar országos tűzoltó-szövetség története.

177gyönyörködhessék még egy pillanatra abban a perspektívában,amelynek végén – szerinte – az ígéret földje volt.Gróf Cziráky Béla, a harmadik elnök, azonkívül, hogyegy jobb jövő reményének zálogául tekintette az állami szubvenciót,már konkrét cél elérésére szolgáló eszközt is látottbenne, amint ezt a székesfehérvári közgyűlést megnyitó beszédébenmondottakkal egybehangzóan, az 1890. évi első választmányiülésen is kifejezésre juttatá.Dr. Kék Lajos ugyanis, ez ülésen, szemben a nagymunkahalmazzal, mely eléje, mint Székesfehérvárt beválasztottúj választmányi tag elé tárult, azt hozta javaslatba, hogy a beérkezőügydarabok egy részének feldolgozásában, az erre vállalkoznihajlandó, központi választmányi tagok is segédkezhetnének.Gróf Cziráky Béla azonban sietett hangsúlyozni, hogy „avéleményezések egyöntetű s é g e megkívánja, miszerinta konstatált nehézségek dacára, lehetőleg egy kézben maradjona leérkező tárgyak elintézése s így maradjon a d d i gi s, míg a kormány által közel kilátásba helyezett szubvencióbólegy kellően dijjazott, szakreferensi állás lesz majdrendszeresíthető”.Mire azonban az államsegély leérkezett, a tömérdek egyébégető szükség zsibbasztó hatása alatt, az eredetileg egy állandószakreferens alkalmazására szánt összeget, a központi választmányarra fordította, hogy1. egy külön pénztárnok és2. egy írnok alkalmazását s3. egy irodaszolga felfogadását, valamint (az Üllői-út 22.szám alatt kiszemelt)4. lakás bérén kívül, az ott5. berendezett irodának bebútorozását s végre6 egy Wertheim-szekrény beszerzését eszközölte belőle.Ekkor lett írnok K e r e s z t e s János, aki mint irodatiszt,ma is elismerésre méltó szorgalommal s odaadó hűséggel szolgáljaa szövetséget.Gróf Cziráky Béla maga nem volt jelen ezen az ülésen,mely az ő kijelentésével merőben ellentétes célokra leendő fordításáthatározta el az első államsegélynek. Utólag azonban ő