A magyar országos tűzoltó-szövetség története.

149Szóval, mikor valóságos történelmi pillánál elé került aközponti választmány; amikor egyenesen tőle, mint a belügyminisztériumszakközegétől függött, hogy kikért, mértékadóvéleményével a helyes irányt kijelölje s az intézmény fejlődésénekaz erőteljes lendületet országszerte megadja: akkor ez aszakközeg nem állott a helyzet magaslatán, a nagy feladat készületlenültalálta. S ez a szakmabeli nem kellő vértezettségdirekt okává lett a vármegyék tétovázásának, a tűzrendészetnagynehezen megteremtett talaja z s o m b é k o s s á -g á n a k, amelyet kalászthozó termőfölddé alakítani át különnagy feladat.Egy évvel később tudatára ébredt ennek a szövetség tagtestületeiélén állók zöme is.A székesfehérvári közgyűlésen már maga az elnök, grófCziráky Béla állapítja meg, hogy ,,némely véleményadás végetthozzánk utalt ügy oly természetű szaktudást igényelt, aminőtegy, a tűzoltó-üggyel csak mellékesen foglalkozó férfiútólkívánni nem is lehet” s egyben mindjárt ő maga lanszíroztaannak tervét is, hogy ,,nem volna-e jó, ha a szövetség olyszakembert alkalmazna, aki minden idejét enneka s z a k m á n a k s z e n t e l h e t n é ! ”A közgyűlés pedig azzal dokumentálta hasonló gondolkozását,hogy a központi választmány tagjai sorába beválasztottaKájl i n g e r M i h á l y t , a székesfővárosi vízművek későbbiigazgatóját, meg L u k á t s G y u l á t , aki utóbb a Tarnóczyfélefecskendőgyár műszaki igazgatójaként is szerepelt.A reformpárt e képviselőinek jelenléte a választmányi ülésekenarra jó volt, hogy pl. öntöttvas szélkazánokat ne ajánljontöbbé a belügyminiszter szakközege a községek figyelmébe:de a közigazgatási hatóságokat ama megelőző intézkedések kultiválásárarávezetni, amelyek a tűzrendészet terén reájuk váróhármas tevékenység sorában a legelső helyet érdemlik, ez nekiksem sikerült.Ennek a megközelítése egy újabb generációnak jutottfeladatul, épúgy, mint megalapozása, rendszerbefoglalása annaka nem tisztán műszaki, de annál teljesebb mértékben speciálistűzoltói szaktudásnak, amely a tetszés szerint való támadáshelyére, az egy s ég e s vezénylet alatt, f e g y e l m e z e t t e n