A magyar országos tűzoltó-szövetség története.

146Így született meg az 1888. évi augusztus 12-én 53.888.szám alatt báró O r c z y B é l a , akkori belügyminiszter körrendeleténekmellékletekép kibocsátott tűzrendészeti kormányrendélet, mely azóta törvénybe át nem öntetett ugyan, de korszerűjavítást s megfelelő pótlásokkal való bővítést sem nyert, ámbáraz idevágó tapasztalatok rég együtt vannak. Végrehajtásának azellenőrzése pedig, noha maga a miniszter a legszigorúbb felügyeletethelyezte kilátásba arra nézve, hogy a rendelet intézkedéseikifogástalanul foganatosíttassanak: dacára a Széli Kálmánmegbízásából 1900-ban tartott országos szemleutaknak ésaz 1908-ban 110.523. szám alatt megjelent belügyminiszterikörrendeletnek, jórészt ma is csak – várat magára.Ámde abban, hogy nagy zökkenésekkel, formálisan döcögvetudott csak megindulni a kormányrendelet életbeléptetése: részevan a központi választmány akkori összetételének is.Τ e r n a j g ó Caesar s még néhány társa, harcosok verbuválására,egyletek alapításra, – az eszme terjesztésére termettek,de nem arra, hogy – cselekvési programmot dolgozzanakki a törvényhatóságok számára. R ö s c h Frigyes, az 1885-benmegalakított sopronvármegyei szövetség révén, csak akkor kezdetta vármegyék adminisztrációjával közelebbről megismerkedni.T e u f f e l Mihály Selmecbánya óta nem volt a választmányitagok sorában. Κ e m p e 1 e n Béla már nem volt az élők közöttsem. S á n d o r Miklós, a komáromi ügyvéd, meg Β ο c z k óSamu (Debrecen) és S e i d 1 Lajos (Székesfehérvár), mintvárosi főkapitányok, a falusi viszonyok iránt inkább csak platoniceérdeklődtek. És valamennyien vakon bíztak FollmannAlajosnak, az alelnöknek tudásában, aki azonban mint fővárosiember és járásbíró, szintén csak tükörképét ismerte a v i d é k iközigazgatásnak, de annak eleven élete folyását közvetlenülmegfigyelni sem alkalma nem nyílt, sem ideje nem volt hozzá.Follmannt tekintette mindenki a szaktudás letéteményesének,holott ő, a választmány többi tagjainál csak nagyobb áttekintésselbírt, de a szakmának nem volt önálló művelője. S halegalább a titkár lett volna ilyen. Goreczky Zsigmond azonbaninkább csak jópennájú fiatal ember volt, aki lelkesen tudottbuzgólkodni az eszme, az ügy érdekében; de szakmabeli speciálistudás dolgában azonos nívón állt a választmány tagjaival.