A magyar országos tűzoltó-szövetség története.

48„Bármi csekély jelentőséggel bírjon néhány év vagy évtizedegy nemzet életében, mely állammá való alakulása ótakevés hija egy, változatteljes éleményekben dúsgazdag évezredetmegélt: annyi mégis minden kétségen felül áll, hogy ahárom utolsó évtized sokat elvett s még többet adott, mi politikai,nemzeti és gazdasági fejlődésünk irányára és haladásáranézve félreismerhetetlen jelentőséggel bír.A rohamos, majdnem közvetlen átmenet a rendi alkotmányrendszerrőla parlamentihez; az abszolutizmus nyomása,egy kellemetlen ideiglenes állapot és alkotmányunk helyreállítása,állami fejlődésünk megannyi fokozatait jelzik.Azon eszményi lendületet, mellyel alkotmányunknak olyforróan vágyott újjászületését ünnepeltük, a nép és állami életjózan szemlélgetése váltotta fel és senki sem zárkózik eltöbbé azon meggyőződés elől, hogy biztosított, alkotmányszerűállapotok magukban véve és egyedül nem elegendők am o d e r n állam feladatainak megoldására.Tisztába jöttünk magunkkal az iránt, hogy az alkotmányaz állami jólétnek csak e g y i k főfeltétele, egyik legkitűnőbbbiztosíték az állami célok megvalósíthatására.Felhagytunk azon veszélyes nézettel, hogy az ország politikaifüggetlenségét m i n d e n n e k és gazdasági függőségéts e m m i n e k tekintsük.Nem ismerjük többé félre egy észszerű és feladatainakmegfelelni tudó közigazgatás nagy jelentőségét s lehetetlen,hogy észre ne vegyük, miszerint megfelelő közigazgatásiintézmények létrehozatala és g a z d a s á g i helyzetünk javítása,reformtevékenységünk legsürgősebb feladatait képezik.Úgy látszik, mintha a túlzóan sokat kormányozás egyikvégletéből, melynek a Bach-kormány papíroson való gazdálkodásaoly nagy kedvteléssel hódolt, a túlzóan kevés kormányzatmásik végletébe estünk volna.Igen sokat kormányozni baj, de igen keveset kormányozniis – habár kétségkívül a kisebbA képességet illetőleg, mellyel a magyar nemzet tisztánpolitikai kérdéseket megoldott, a szívósságot és kitartást, illetőleg,mellyel veszélyeztetett alkotmányát védelmezte, Európaszertecsak egy nézet uralkodik.Közigazgatási tehetségünkre nézve ellenben a nézetek márnagyon is szétválnak s ha államéletünk ellenséges elemeinekkell is tekintenünk azokat, kik azon nézetet fejezik ki, hogynem vagyunk egyáltalán képesek megfelelő közigazgatást semszervezni, sem kellően vezetni; még is az igazság érdekében,habár nehezen esnék is, be kell vallanunk, hogy közigazgatásunk,mely kétségkívül az állami tevékenység egyik nagyfontos-