A magyar országos tűzoltó-szövetség története.

53II. FEJEZET.Báró Bánhidy Béla.(1876-1881.)Az Aradon mandátumot nyert központi választmány elsőülését 1877 évi március hava 4-én, a székesfővárosi tűzoltósághelyiségében, tartotta meg. A választmány tagjai közül csaknégyen hiányoztak. Ellenben a kerületi szövetségek részéről ismegjelent már egy képviselő, névszerint M i n ο r i c h Károly,a Királyhágón túli ker. szövetség elnöke.B á n h i d y Béla báró, elnök, a III-ik közgyűlés óta lefolytesemények rövid vázolása után, mindenekelőtt bejelentette, hogyFollman Alajos, alelnöki állásáról leköszönt és illetőleg ezállását el sem foglalta.„Ennek ténye – úgymond – annál is inkább sajnálatos,mert az apró folyó ügyek intézése a fővárosban való állandótartózkodást követeli meg, erre pedig én magam nem vállalkozhatom”.Azután kifejtette elnöki programmját, mely abban a javaslatbancsúcsosodott ki, hogy a belügyminisztérium egy emlékiratbanfelkéressék:a) rendes évi á l l a m s e g é l y kiutalványozására ésb) oly k ö r r e n d e l e t n e k a kibocsátására, mellyel ahazai összes tűzoltó egyletek az országos szövetséghez valócsatlakozásra, külömbeni feloszlatás terhe mellett, köteleztessenek.Az első elnök, Széchenyi Ödön gróf, szintén szükségesnekítélte az államsegélyt s azt ki is eszközölte. De nem a szövetség,hanem – a budapesti önkéntes tűzoltó egylet számára. Bánhidybáró elődjének ugyanis még ez a testület volt jobban a szivéheznőve s hogy ez az anyagi korlátoltság nyomasztó gondjai alulfel legyen szabadítva, azt nemcsak a főváros reputációjának,hanem Magyarország jó hírneve érdekében állónak is tekintette.Másrészt pedig úgy gondolkodott, hogy a tűzoltó intézményterjesztése s népszerűvé tétele hatékonyabban mozdíttatik előakkor, ha a szövetség helyett, ez a főváros területén működőegyesület kapja a segítséget, mert ez központi helyzeténél fogvas abból az okból, hogy a nehézkesen mozgó szövetségnél alkal-