A magyar országos tűzoltó-szövetség története.

138által nem érintett fényes gombokat felcserélték rejtett csontgombokkal.Végre pedig e két újítással együtt az 1889-benSzékesfehérvárt tartott közgyűlésen elfogadtatták a ma is használatoslapos tengerészsapkát, ami szintén egyszerűsítés számbament Fiume után, ahol akárhány vidéki főparancsnoknak nemcsaka sisakja volt lószőrforgós, hanem még különféle szinűsapkájuk.is széles aranycsíkokkal vala „díszes”, nem is szólvaarról, hogy a nadrágjuk szárán tenyérnyi széles, aranyszegélyű,piros betét húzódott végig.A s o m o g y c s u r g ó i önkéntes testület indítványaegy „egyetemes tűzoltói szakkönyv” kiadatása tárgyában,mint „időszerűtlen” mellőztetett, mert a központiválasztmány indokolása szerint „az egységesszervezés hiánya folytán ily szakmű kiadása csakhézagos lehet!”Ellenben Stolz Adolf nagykikindai parancsnoknaks z a k t a n f o l y a m létesítésére irányuló javaslatáta közgyűlés e l v i l e g helyeselvén, azzal tette át aválasztmányhoz, hogy kebeléből háromtagú bizottságotküldjön ki s azt e tárgyban részletes javaslat előterjesztéséreutasítsa.Stolz Adolf ez indítványának indokolása s v á j c i mintárahivatkozik, ahol 2-3 évenként, mindig más helyen, akkor mártényleg tartottak tanfolyamokat a parancsnokok számára. Mintmonda, 1883-ben s z e m é l y e s e n volt alkalma az öltéiérteredmény meglepő voltáról s a tanfolyam üdvös kihatásárólmeggyőződni. A költségeket – fele részben – az államtóljavasolta kieszközölni, viszont a jövőre nézve kimondatnikívánta azt is, hogy bizonyos idő múlva tűzoltó-parancsnokcsak az lehessen, aki a tanfolyamot sikerrel elvégezte.„Mert – így szól az indokolás – a tudatlan tűzoltó,mint a tapasztalat bizonyítja, működésével sokszor még inkábbnagyobbítja a veszélyt, amennyiben haszon helyett kárt okoz.Ellenben a szakismeretekkel bíró tűzoltó félerővel többet és jobbatművelhet, mintha a tűzoltáshoz nem ért. S ma még sok