A magyar országos tűzoltó-szövetség története.

25Csak Sopron nem lankad.A fővárosban megtartott első nagygyűléssel hazai tűzoltóintézményünk magvának az elültetése befejezést nyert. Az1862-ben megindított mozgalom ezzel bizonyos nyugvópontrajutott. A nyugalom az elültetett mag csírázásnak indultát jótékonyanszokta befolyásolni. Egy szövetség életében azonbanminden megállás, ha nem is visszaesést, de legalább is stagnálástjelent. És a megállás szinte szemmelláthatólag követte anagygyűlés lezajlását. Az előbbi lázas munkát igen nagy munkamegszakításváltotta fel. A vezérkar, mely az ügyeket idáigérlelte, mintha maga is nyugalomra vágyott volna. Az elsőnagygyűlés előkészítésével és rendezésével járó fáradalmak nemcsaka pihenés után való vágyat ébresztették fel, hanem indokolatlanulhosszú pihenést is vontak maguk után.Azután fellépett 1872-ben a kolerajárvány, majd eljött a73-iki bécsi „krach”. Mindkettő felzaklatta s megrémítette akedélyeket. És kiszikkasztotta azokat az anyagi forrásokat is,melyek nélkül nincs csírázás, sem tenyészés, fogamzás pedigegyszerűen elképzelhetetlen. Új egyletek tehát csak szórványosanalakultak s a meglevők kebelében egyenesen stagnált mindenmunkakedv.Az intézmény sokkal fiatalabb volt, semhogy e kedvezőtlenkörülmények zsibbasztólag ne hatottak volna arra a folyamatra,mely az ügyeket a haladás munkájának, a nyugodt fejlődésnekmedrébe szokta terelni.Csak Sopron nem lankadt. Mint a legközelebbi nagygyűléshelyéül kiszemelt város, torna-tűzoltó-egyletének legjobbjait, élükönR ö s c h Frigyessel, munkába állította, mindent akképrendezvén el, nehogy a messze északról, keléiről és délről azország nyugati határához elzarándokló katonái a humanizmusnakazt a benyomást vigyék el Sopronból, mintha ott már nem islelhetné a magyar „honját a hazában”. S megindult a lázastevékenység.Megalakultak a különféle bizottságok: a k i á l l í t á s i ,a pénzgyű jtő , a szállásszerző , a fogadó, elszállásoló,a b e j e l e n t ő és a v i g a l m i bizottság. 56 bel- és kül-