A gepidák. Kora középkori germán királyság az Alföldön ... - MEK

irodalomnak, amely vezetésükkel összefogja a különböző, korábban már ott élő és avelük odavándorolt más keleti germán népeket (herulokat, rugiakat, szkíreket) is.Mindezen események kapcsán semmiféle említés sem történik a gepidákról; nemszerepelnek a markomann háborúk nyugtalan éveiben feltűnő, a rómaiak által számontartott és az írott forrásokban így sűrűn előforduló népek között. Több történészezt a hiányt azzal magyarázza, hogy a gepidák a kora császárkorban nemhogy önállópolitikai alakulatot, hanem önálló etnikumot is aligha képezhettek. A gótok egyrészének délkeleti irányú elvonulása után, a Visztula alsó folyása környékén „hátramaradó"gótokból alakult volna csak ki a gepidának nevezett etnikum, amely ezekszerint az i. sz. II. század második felénél, a III. század első felénél nem lenne régibb. 8Jordanes még közvetlenül a Visztula-menti gepida őshaza leírása után, azzal összefüggésbenemlíti a nép első királyát, név szerint Fastidát, aki az első hódító akcióikatmegindította. Messze vezette a hadjáratait, hiszen először a burgundok ellen viseltgyőztes háborút, majd a gótok ellen támadt. Jordanes munkájában maradt fenn azesemények részletes leírása. „Fastida, a gepidák királya, nyugodt népét felizgatta és a honhatárait fegyverrel bővítette. A burgundokat ugyanis majdnem a végpusztulásig megsemmisítette,és néhány más népet is legyőzött. A gótokat is oktalanul ingerelvén, kiállhatatlankötekedésével megsértette az előbbi vérrokonsági szövetséget, és míg dölyfös kevélységtől szerfölötthajtva népének területeket igyekezett szerezni, hona lakosságát ritkította meg. Tehátköveteket küldött Ostrogothához, akinek akkor mind az osztrogótok, mind a vezegótok, azazugyanazon népnek mindkét törzse uralma alatt állott, s panaszkodott, hogy be van zárva zordhegyektől és beékelve sűrű erdők közé s kettő közül azt az egyet követelte, hogy vagy legyenkészen a háborúra vagy pedig területek átengedésére. Ekkor Ostrogotha, a gótok királya, mintahogy határozott lelkületű volt, azt felelte a követnek, hogy ő irtózik az ilyen harctól, mivelkegyetlen és mindenképpen bűnös dolog, hogy a rokonok fegyverrel álljanak egymással szembe,országát azonban elhagyni nem fogja. De minek többet? A gepidák haddal támadnak, shogy gyengébbnek ne láttassék, Ostrogotha is kivezette ellenük a hadait és megütközött velükGaltis városánál, amely mellett az Aüha folyik. Ott mindkét részről vitézül küzdöttek annál isinkább, mert egyforma fegyverekkel és harcmóddal szálltak szembe egymással. Azonban a jobbügy és élénk lelkületük a gótokat segítették diadalra. Mikor végre a gepidák egy részemeghátrált, az éj véget vetett a csatának. Ekkor Fastida, a gepidák királya övéinek holttetemeitvisszahagyván, hazájába sietett, megalázva épp oly szégyenletes gyalázattal, mint aminődölyfösséggel felfuvalkodott volt. A győztes gótok megelégedve a gepidák elvonulásával visszatértekés hazájukban békében éltek, míg csak Ostrogotha volt a királyuk." 4A lezajlott eseményeket évszázadokkal később rögzítette a gót krónikás, és talánmár az ő számára sem volt világos az, ami után a modern történeti-régészeti kutatásis nyomoz: hol és mikor zajlott le az összecsapás. Az események értékeléséhez segítségülhívható egy, a történtekkel egykorú római forrás, amely szintén csatáról számolbe, valószínűleg a 291. évből. 10 Ez utóbbi leírás szerint a „tervingek, a gótok másik része",a taifalokkal együtt a vandálok és a gepidák ellen harcolt. 11 A kutatás nagyobb részea két forrás által leírt eseményt azonosnak tekinti. Mivel az utóbbi forrás jól keltezhető,a csata időpontját 291-ben határozza meg, és a csata céljaként a rómaiaktólmár két évtizede felhagyott Dacia provinciát jelöli meg. Jordanes maga máskorra tetteaz események idejét. Szerinte a gót-gepida háborút az utóbbiak irigysége váltotta ki:irigyelték ugyanis a zsákmányt, amit a gótok (a taifalokkal, astringokkal, karpokkal,peucinokkal együtt) Moesiában, Marcianopolisban raboltak. 12 Ez a hadjárat szerinte16