A gepidák. Kora középkori germán királyság az Alföldön ... - MEK

munkahelyek, műhelyek voltak - ezt ma már aligha lehet eldönteni. Ismereteimalapján a Gepida Királyság területén nem is igen kerültek napvilágra ilyenfajta vermek,igaz ugyan, maga a telepjelenség sem nagyon gyakori. 10EDÉNYÉGETŐ (FAZEKAS-) KEMENCE, MŰHELY A GEPIDA TELEP NYUGATI PEREMÉN(XXIV. FELÜLET 1. OBJEKTUM)A kézműves (kasja-íazekas) munkahelyét 1987 szeptemberének utolsó napjaibantártam föl. Az objektum - ahogyan általában az ilyenfélék - három részből állt: azégetőkemencéből, a munkagödörből és a kettőt összekötő tüzelőcsatornából. Akemence (auhns) a déli oldalon helyezkedett el. Szabályos kör alakú volt, 125-130 cmátmérőjű. Szerkezetére jellemző, hogy az edénytartó rostélyt nem kerek perforációkkaltörték át, hanem rozetta-, illetve küllőszerűen sorakozó hosszúkás-oválisnyílásokkal. Ezt a rostélyt középen kör alakú agyagtömb tartotta, a vörösre égettoldalfalnál pedig peremre támaszkodott. A kemence alja 45-50 cm mélyen húzódott.Az ovális átmetszeni tüzelőcsatorna 100-130 cm hosszan futott, úgy torkollott akiszolgáló gödörbe. Ez igen érdekes, L-formájú volt, 40 cm és 65 cm mélységű. Atüzelőnyílás előtt, attól jobbra ovális mélyedésre leltem, melyet nyilván a kikotort,elégett tüzelő ideiglenes tárolására használtak (8-9. kép). További érdekességkéntemlítem, hogy a gödör töltelékföldjében - többek sorában - kisméretű, szabad kézzelformált bögre jött napfényre, majdnem teljesen épen (Id. 12. kép 2).Az Alcsi határrészen előkerült fazekasműhely igen különleges, mondhatnikuriózum úgy az V-VI. századi gepida régészeti emlékanyagban, mint a római kort,mint a népvándorlás kor egyéb időszakait tekintve. Emiatt kell nyomatékosanhangsúlyozni, hogy kibontása nyugodt, zavartalan körülmények közepette zajlott,ennélfogva hitelességéhez nem férhet kétség. Megjegyzendő, akkor már ismertem aszelevényi kemencét, amely ugyan másféle volt, de némi ponton mégiscsak kapcsolódotta Szolnok mellettihez. A kuriozitás kezdődik azzal, hogy perforációja küllőreemlékeztető, folytatódik a rostély-alátámasztással, azaz a különálló, centrális„köldökkel", s zárul a munkagödör formájával. A közép-tiszai régióban mindent egybevévehárom (illetve, ha a hun koriakat is ideszámítjuk, hat) edényégetésre alkalmaskemence került napvilágra. Általában kör-perforációs kerámiatartó rostéllyal és ahátsó oldalból induló támfallal, tehát kétosztatú formában (Szelevény-Sweigertanya,Kengyel-Baghy-homok, valamint Kengyel-part-I. és III.). 11BESIMÍTOTT DÍSZÍTÉSŰ ASZTALI EDÉNYEK FRAGMENTUMA ÉS REKONSTRUKCIÓJA(XVI. FELÜLET 15. OBJEKTUM, XII. FELÜLET 147. OBJEKTUM)Annak ellenére, hogy a két keramika ugyanabba az edénycsoportba tartozik,anyagukban meglehetősen eltérnek egymástól (10. kép 1-2). Éspedig annyiban, hogya gömbös testű bögre igen finom, jó minőségű agyagból korongolt és felülete is (adíszített sáv kivételével) gondosan polírozott. Állaga, azaz kiégetettsége - részint afönti sajátosságokból következően - keményebb. A másik készítmény, a bikónikustálka, illetve csésze érdes, az agyag valószínűleg homoktartalmú (vagy olyan benyomástkeltő, de lehet, nem szándékos hozzákeverésből adódóan), s polírozása semmarkáns, ha ebben az esetben egyáltalán beszélhetünk erről. Közös a két edénykénél49