A gepidák. Kora középkori germán királyság az Alföldön ... - MEK

mondákat. 8 A germán vallásra vonatkozó későbbi, saját, összefüggő írásos emlék akét Eddának nevezett kézirat, valamint az izlandi családregények, a sagák. A régebbiforrás az ún. Codex Regiusban ránk maradt verses Edda, a későbbi a Snorri Sturlusonáltal írt XII. századi ún. prózai Edda. E művek az északi germán mitológiát éshősköltészetet őrizték meg számunkra. Ezek szerint az északi germánok istenei az Az(aesir) és a Ván (vanir) csoportokra oszlottak. A tekintélyesebb Azok jelentősebbistenei a főisten Odin, valamint fia Thor és a hadisten Tyr voltak. Odin (délenWotan/Wodan) a varázslás istene, a halottak vezetője, emellett a szent tudomány ésmágia istene, a rúnák megalkotója, az Azok atyja volt. Azonban nem ő volt a világteremtője és így nem is öröktől fogva létező istenség, valójában teremtmény. Azistenek második generációjához tartozott. Kíséretéhez tartoztak a Valkürök, akik ahalott harcos szellemét vitték a túlvilágra, a Valhallába. Thor (a kontinensen Donar) amennydörgés és az eső istene, sokszor azonosították Hercules személyiségével.Kezében viselte a mennydörgést jelképező kalapácsot (mjölnir). 4 A vánok főbb isteneiFreyr és Freyja voltak. Ők voltak a bőség és a termékenység istenei. Az istenek közétartozott emellett a sok arcú és kétes hírű, a kereszténység ördög-képzetéhez közelállóLöki. Gyermekei voltak a sötét oldalt képviselő, a világ végét okozó Fenris/Fenrirfarkas, Midgard kígyó és Hel, az alvilág úrnője. A két Eddában több történetetismerünk a világ és az ember keletkezéséről és a világ végéről. E világvége-mítosz(ragnarök) már a keresztény hit kozmogóniájának hatására alakulhatott ki. Az istenekmellett hősmondákat is ismertek. A mítosz és kultusz egyes mozzanatait e művekőrizték meg számunkra. 10Az összehasonlító vallástörténet is értelmezte a pogány germán hitvilágot. 11 E vallásáltalános jellemzője a henoteista többistenhit volt. Isteneik eredendően természetistenekvoltak, amelyek számos formát (emberek, állatok, fák, élettelen természetmegnyilvánulásai) öltöttek. Szemléletesen írt róluk Tacitus: „...istenek nevévelnevezik azt a titokzatosságot, amelyet csak áhítatban látnak." 12 Világképüket az életfával(Yggdrasil) összekötött háromszintes világ és a ciklikus világszemlélet jellemezte. Afent említett főbb istenek mellett számos lokális isten létezett a germán törzseknél. Akülvilágot vízi, hegyi, földben lakozó, főleg állatalakban megjelenő szellemekkelnépesítették be. Ennek megfelelően számos áldozatot mutattak be forrásoknál,hegyeken és mocsarakban. Emellett gyakorolták az emberáldozat szokását is. A kultikusszertartásokat papok vezették, akiknek jelenléte, mint fentebb láttuk, már arómai időktől bizonyítható. A férfiak mellett nők is részt vettek a szertartásokban.Vallásuk igen összetett és bonyolult lehetett, amit az erőteljes absztrakcióra valóhajlamosság is alátámaszt. 13Számos hiedelmük gyökeredzett azonban a még ősibb animizmusban (lélektisztelet)és a totemizmusban. A totemizmus archaikus formája volt egy meghatározotttotemállatban való hit. Ebből származott az őstotem, a törzs-nemzetség-családőse. A germán törzsek egy része vissza tudta vezetni a nevét egy bizonyos állatnevére. A totemállatok képzőművészetben való ábrázolása folytán azonbanfokozatosan elvesztette eredeti jelentését és az eredetileg ősként tisztelt állatokbólcsak a mítoszok állatai maradtak. A totemállatok több esetben az istenek attribútumaivoltak. 14A gepidák szintén ezt az ősi germán vallást követhették. Pogány vallásukról azonbankevés írott forrás emlékezett meg. A hunok elől Galliába menekült gepida nép-94