A gepidák. Kora középkori germán királyság az Alföldön ... - MEK

Ma a legvalószínűbbnek azt tartják,hogy a kincs a gepida uralkodóház tulajdonalehetett, 32 bár éppen a feltételezettkapcsolatok idején (IV. század)egyetlen római forrás sem említi, semmiféleösszefüggésben sem a gepidáknépét, sem ezek királyait.A kincs kérdéskörét a legújabbanösszefoglaló tanulmányában R. Starkarra figyelmeztet, hogy bár szerinte is„megfontolandó és elfogadható" a„gepida teória", de az egykorú barbár„gens"-eknek mind az összetétele,mind a szállásterülete valószínűlegnagyon változékony lehetett az V. sz. 1.felének igen mozgalmas idejében. Aszerző szerint a kincs tárgyai nemtarthatók tipikusan gepidának, s feltehetőlegminden keleti germán „gens"királyi dinasztiájának kincsei hasonlóösszetételűek lehettek. 33 A kutatókzöme tehát az V. sz. közepének gepidatörténelmi eseményei között kereste éskeresi a lelet elrejtésének okát (8. kép).Logikus az a feltételezés, hogy egy királyidinasztia kincseit dinasztiaváltáskorszokás elrejteni a fenyegető veszélyelől: s bár nem ismerjük az Ardarikotmegelőző gepida király(ok) neve(i)t,feltehetőleg az ő javaikat ásták a földbea Magura-hegy alatt. 34453-ban meghalt Attila. Halála utánhárom, főfeleségétől, Arykántól születettfia próbálta megosztani egymásközött a hatalmat; s nemcsak magát abirodalmat, hanem az addig hűséges,alávetett népeket is, ráadásul azokmegkérdezése nélkül. Az eseményekJordanes leírásában az alábbiak: „Attilafiai ugyanis, akik bujaságának korlátlanságakövetkeztében majdnem népet alkottak,azt követelték, hogy a nemzetek egyformánosztassanak el közöttük és hogy a harciaskirályok népeikkel együtt cselédség módjárasorsoltassanak ki. Mikor ezt Ardarik, agepidák királya megtudta, bosszankodva7. kép.Maximianus Herculeus (286-305) madalionja(KISS 1999A. 37.)8. kép.Válogatás a szilágysomlyói II. kincsből(KISS 1999A. 61.)23