A gepidák. Kora középkori germán királyság az Alföldön ... - MEK

A női és a férfiviselethez tartozó fémtárgyak egy része a bizánci kereskedelemútján és a germán népek egymás közti kereskedelmi kapcsolatai révén kerültek el aTisza vidéki gepida törzsekhez. Az ékszerek, csatok és fegyverek nagy részét azonbana helyi fémöntő műhelyek készítették. Helyi ötvös munkájának tarthatjuk pl. aSzentes és Szolnok környéki díszcsatok mintájára készült kishomoki sasfejes csatot,vagy a jellegzetes poncolt díszű, lemezes bronzcsatokat (lásd 3. kép). A frank vagyalamann viselet hatására készültek a kishomoki 7. sírban talált öv ezüsttel tausírozott,négyszögletes vasveretei és rovátkolt keretezésű, bronzszögekkel díszítettvascsatja. Egyes ékszertípusok viszont a gepida kereskedők közvetítésével jutottakel az V. század második felében és a VI. század elején a nyugati germán népek Rajnavidéki és galliai szállásterületeire (így pl. a gorzsai ötgombos, indadíszes fejű fibulaforma).A gepidák hitvilágáról nem sokat tudunk. Bizonyos, hogy az alföldi törzsek többségerégi, pogány hitét vallotta, annak ellenére, hogy a IV. század végétől ariánus hittérítőkműködtek közöttük. A VI. században a gepida királyok által is támogatottariánus kereszténységet elsősorban a Száva menti területek lakossága vehette fel;Sirmiumban Kunimund király idején ariánus püspöki székhely volt.Jordanes leírása szerint a gepidák a gótokkal azonos nyelvet beszéltek, írástudóikbizonyára a görög és latin betűk utánzásából és az ősi rúnajelekből álló gót írásthasználták. A kishomoki 77. sír besimított díszű agyagedényén - a tulajdonosnevének rövidítéseként, esetleg csak mágikus jelként - bekarcolt rúna található (lásd3. kép 7).Az 560-as években világossá vált, hogy a Kárpát-medencében élő két germán nép,a gepidák és a langobardok nem bírnak egymással, de nem is tudnak megosztozni ahatalmon. Az uralkodó nemzetségek között már valódi vérbosszúvá fajult ellentétetcsak külső segítséggel lehetett döntésre vinni. A langobardok helyzete nehezebbnektűnt: I. Justinianus halála után II. Justinus (565-578) Sirmium átadásának ígéretére agepidák mellé állt, s ezzel a túlerővel a langobardok már nem tudtak megküzdeni.Szövetséges után kellett tehát nézni, és a langobardok most már nem válogathattak.A Kárpát-medence délkeleti szélén feltűnő, a császárságot máris letelepedésiterületért és pénzért zsaroló új népet, az avarokat nyerték meg a gepidák elleniháborúhoz. Baján avar kagán - mesteri diplomataként - hosszas rábeszélésre, előrekialkudott hadizsákmány és langobard részről azonnali természetbeni fizetségellenében vállalkozott a szövetségre.Kunimund a félelmetes ellenfél hírére bizonyára önként átadatta volna Sirmiumota bizánci seregeknek, II. Justinus azonban nem nagyon titkolta, hogy már nem állszándékában a gepidákat segíteni. Hagyta, hogy az avarok segítségével a langobardokgyőzzenek. Az avarok Erdély felőli benyomulása és a langobardok egyidejűtámadása a Tisza vidéken a gepida seregek teljes megsemmisítését jelentette (567-ben). A császári csapatok harc nélkül bevonultak Sirmiumba, de az avaroknak a gepidaterületre való behatolásával II. Justinusnak tudomásul kellett vennie aveszedelmes új nép Kárpát-medencei betelepedését.A gepida nép a langobardok győzelmével valószínűleg igen súlyos veszteségeketszenvedett. A Tisza vidéki területeken maradt részük avar uralom alá került. AHódmezővásárhely környéki gepida temetőket, így a kishomokit és a solt-paléit a VI.század második felében az avarok is használták, tehát telepeikre is avar megszállók36