A szakroiliakális ízület károsodásai

444 13. FEJEZET A mozgásszervek károsodásaiokozhatja. A mozgások indításánál vagy befejezésénéljelentkezô fájdalom meniscussérülésreutal. Az ízület rotációs kitérése súlyos intstabilitásrautal, mely keresztszalag-sérülés következménye.A térd mozgásainak vizsgálata során vizsgálnikell a comb izmait is – azok kötöttsége, kontraktúrája,hypo- vagy atrophiája gyakran társultérdpanaszokhoz.A térdízület különbözô struktúráinak vizsgálatáraszámos speciális próba (teszt) használatos.Így:• patellakárosodásokra: motilitás, facet-,kompressziós, Zohlen-jel stb.;• meniscuskárosodásokra: fájdalomprovokációspróbák, Payr-jel, Steinmann-, Appley-,Böhler- stb. jelek.A térd instabilitása Nichales osztályozása szerintlehet:• Egyszerû instabilitás (anterior, poszterior,mediális, laterális instabilitás).• Komplex instabilitás. Ez esetben a rotációs instabilitásis jelen van:• anteromediális rotációs (hátsó ferde, amediális kollaterális és az elülsô keresztszalagkárosodása),• anterolaterális rotációs instabilitás (oldalsóhüvely, az elülsô keresztszalag sérülése),• poszterolaterális rotációs instabilitás (hátsó-oldalsóhüvely, a hátsó keresztszalagsérülése),• poszteromediális rotációs instabilitás (elsô,hátsó keresztszalag, mediális kollaterálisszalag sérülése).• Kombinált instabilitás. Az ízületben nincs épszalag.• anterolaterális-anteromediális rotációsinstabilitás: az egyik leggyakoribb forma,ez esetben a hátsó keresztszalag ép,• anteromediális vagy poszteromediális rotációsinstabilitás: a mediális és a hátsóstruktúrák, valamint mindkét keresztszalagkárosodása.A térd stabilitásának vizsgálatára számos teszt ismert:a varus-, valgusirányú kóros mozgathatóságigazolása nyújtott, illetve 30°-os helyzetûtérdtartásban, a nyílirányú kóros mozgathatóságigazolására az ún. asztalfiók-tünet elôre és hátratörténô tartással, valamint a kóros rotációs mozgásellenôrzése. Valamennyi mozgathatóságot összehasonlítunkaz ép oldalival. Friss sérülésnél,amennyiben a térd a fájdalom miatt nem hajlíthatóbe, nyújtott helyzetû elsô-hátsó nyílirányúmozgatással az ún. Lachmann-tesztet alkalmazzuk,valamint vizsgáljuk a hiperextendálhatóságot.Jerk-teszt: 90°-os térdízületi hajlítás mellett alábszárat befelé forgatjuk és valgizáljuk. Ha ebbôla helyzetbôl nyújtjuk a térdet, 30°-nál hirtelenugrást érezhetünk, amikor a laterális tibiaplatóa femur condylusszal szemben elôre szubluxálódik.Ez az anterolaterális instabilitásra jellemzô.Anterolateralis instabilitásra utal az ún. Pivotshift-teszt.A vizsgált térd teljesen nyújtott helyzetû.A vizsgáló egyik kezével megemeli a betegsarkát, a másikkal a tibiafejet tartja meg hátul-kívülrôl.Amennyiben anterolaterális ínstabilitásesete áll fenn, a tibiafej elôre szubluxálódik, haegyidejûleg valgizálunk, ebben a helyzetbenrögzül a térdízület. Ha valgizálva hajlítani kezdjüka térdet, kb. 30° után ugrásszerûen reponálódika térdízületi felszín (fordított Jerk-teszt).Az instabilitás kvantitatív meghatározására léteznekspeciális mérôeszközök – arthrométerek,goniométerek.A térdízület punctiója: akut vagy krónikus ízületifolyadékgyülem esetén hasznos lehet a folyadékleszívása és vizsgálata.A radiológiai vizsgálatok körül a standard ap-felvételekkimutatják az artritiszes elváltozásokat, azidegentesteket, a töréseket, a deformitásokat, atumorokat és az egyéb anomáliákat.A standard laterális fevételeken láthatók acondylusok, a tibiafej és a patella, a fibulafej profiljai.A speciális beállítások a femur és a tibia ízületifelszínei, az osteophyták, az instabilitás, azegyes sérüléstípusok részletes vizsgálatára alkalmasak.Az artrográfia az MRI térhódítása miatt egyreinkább elveszíti jelentôségét.A komputertomográfia fô indikációját a tibiaplatóés a femurcondylusok törései képezik.