A szakroiliakális ízület károsodásai

440 13. FEJEZET A mozgásszervek károsodásaicsípôtáji fájdalom mellett a végtag kifelé fordultés megrövidült állásban, a trochantertáj magasabbanáll, a beteg képtelen a lábát felemelni. Akétirányú röntgenfelvételen a combnyak törése,annak jellege pontosan látható.Terápia. A törés kezelése az utóbbi évtizedbenjelentôsen módosult. Egyértelmûen igazolt,hogy a combcsontfej életképessége a vérkeringésénekfüggvénye, tehát a törtvégek mielôbbihelyretételével és stabil rögzítésével a megmaradtfejkeringés megtartható. Ma már rendelkezünkolyan eljárással, mely megfelelô stabilitástbiztosít és nem okoz számottevô mûtéti megterhelést.Arra kell törekedni, hogy az idôs sérültlehetôleg 6 órán belül mûtétre kerüljön. A korszerûszemlélettel és eljárással biztosítható a fejéletképessége, a sérült rövid idôn belül panaszmentesséválik, már másnap megkezdhetô azaktív utókezelés, megelôzhetô a tartós fekvésokozta számos szövôdmény. Sajnos még azorvosok körében sem tudatosult, hogy az idôscsípôtáji sérült késedelem nélkül kerüljön intézetbe.Mûtéti eljárás: extenziós asztalon röntgenkészüléksegítségével a törés kíméletesen reponálható.Választott helyen bevezetett kanülált csavarokkal,szükség szerint toldaléklemezzel amegfelelô stabil rögzítés perkután módszerrel elvégezhetô.Mûtéti szövôdmény: technikai hibák, a rosszrepozíció, instabilitás, fémtörés, rediszlokáció,vérömleny, gennyedés. Az idôs embert fenyegetôesemények, mint a húgyúti, a légúti fertôzés,a felfekvés, az immobilizációs következmények,tromboembóliás esemény.A combnyaktörések ritkán eredményeznektartós károsodást, melyek a leggyakoribb késôiszövôdmények: a fejnecrosis, az álízület és apszichés elváltozások következtében alakulhatnakki.A sérülés elsôdleges ellátása, utókezelése biztosítjaa jó eredményt. Az egészségügyi ellátórendszerjó együttmûködése képes ezt a feladatotmaradéktalanul megoldani.Tomportáji törésekA combnyaktörésnél gyakrabban elôforduló sérülés,mely ugyancsak eleséskor keletkezik, tüneteimegegyeznek a combnyaktörésével. A törést követônéhány nap után a tomportájon vérömlenyjelenhet meg, a sérült általános állapota a balesetetkövetôen romolhat, vérszegénnyé válhat, alágyrészek közötti jelentôs szövetközti vérömlenykialakulása következtében.Terápia. A törés ellátásának elvei hasonlítanak acombnyaktörés kezeléséhez, törekszünk az elsôdlegesmûtéti ellátásra. A korszerû eljárásokbiztosítják a stabil csontegyesítést, mûtét után azutókezelés megkezdhetô. Zavartalan gyógyuláskora beteg segédeszközzel egy héten belülvisszanyeri a járókészségét és a végtag 8–12 hétután fokozatosan ismét terhelhetôvé válik. A régiógyógyhajlama spongiózus csontállománya ésjó vérellátása miatt jobb, mint a combnyaktörésé,ezért a 6 órán belüli végleges mûtéti ellátásnem olyan szigorú következmény.Az ellátás szövôdményei a rossz repozícióból,vérömlenybôl, fémanyagtörésbôl, fertôzésbôl,kilazulásból és immobilizációs ártalmakbóladódnak.A maradványtünetek – a mozgáskorlátozottság,a szögeltérés, a végtag megrövidülése – tartósés járászavarokat okoznak.Subtrochanter törés. Jórészt a fiatalkor sérülése,mert a törés nagy erôbehatásra keletkezik,gyakori a darabos csontsérülés. Tünetei hasonlóakaz egyéb tomportáji törésekhez, a proximálistörtvég a rotatorok húzóhatása miatt jelentôsenabdukált, flektált, kirotált helyzetû. A diagnózista kétirányú röntgenfelvétel igazolja.Terápia. Fôleg mûtéti, szögletlemezzel, gamma-szeggel,mert a viszonylag fiatal sérültek mielôbbitalpra állítása így biztosítható leginkább.Konzervatív, extenziós kezelése a törés jelentôselmozdulása miatt egyébként is nehézkes.Direkt trauma vagy szakításos mechanizmussorán ritkán találkozunk izolált nagytompor- és