A szakroiliakális ízület károsodásai

470 13. FEJEZET A mozgásszervek károsodásaitály indukálta álköszvénytôl, de még idônként atophussal járó arthritis uricától való elkülönítés isnehézséget okozhat.Terápia. Talán a reumatoid arthritis az a betegség,melynek gyógykezelési sémája az utolsó évtizedbena legnagyobb változáson ment keresztül.Ma már elfogadott tény, hogy a kezelés alappillérea beteg és környezetének kimerítô felvilágosításaa betegség természetérôl, az öngyógyításlehetôségeirôl, a kezelésben való aktív részvételszükségességérôl.Az orvosi kezelés alapja a háziorvos és a reumatológusszoros együttmûködése, a rendszeres érdemikontrollvizsgálatok, az ezek eredményétôl függôterápiás változtatások.A kezelés másik alappillére a gyógytornász, azállapotnak megfelelôen végzett rendszeres fizioterápia,valamint a megfelelô idôben végzett reumasebészetibeavatkozások és a rendszeres pszichológiaitámogatás. A betegség gyógyszeres terápiájakét fô csoportra bontható:• Az elsô a tüneti gyulladáscsökkentô kezelés,amelyben egyrészt a nem szteroid gyulladáscsökkentôkészítmények teljes tárházafelvonultatható, másrészt kortikoszteroidokhasználhatók, melyek lokálisan adva vagyszisztémásan a lehetô legkisebb dózisban alkalmazhatók.A nem szteroidok alkalmazásánálsoha nem szabad figyelmen kívülhagyni a gasztrointesztinális szövôdmények(vérzés!) veszélyét, melyre a reumatoid artritiszesbetegek különösen érzékenyek.• A másik csoport a betegség lefolyását módosító(DMARD) kezelések, melyek alapvetôcélja az önfenntartó immunológiai aktiváció,a revaszkularizáció és a szinoviális proliferációvisszaszorítása. Az alkalmazott kezelésnektermészetesen mindig a beteg aktuálisállapotához és a várható kórlefolyáshozkell igazodnia. A bázisterápiás kezelésbena klorokin, szulfaszalazin, aranykészítmények,metotrexát, azatioprin, D-penicillamin,leflunomid, ciklosporin A mellettkülönösen a gyors progressziójú, rosszabbprognózisú esetekben egyre inkább elôtérbekerülnek a modern biológiai anyagokkalvégzett kezelések. Ez utóbbiak ma mégméregdrágák, de már vannak megbízhatóadatok arra vonatkozóan, hogy korai alkalmazásukhosszú távon mégis kifejezettenköltséghatékony lehet.KöszvényGéher PálA húgysavból képzôdô mononátrium-urát-kristályokokozta ízületi gyulladás.A normálisnál magasabb szérumhúgysavszint,a hyperurikaemia jellemzô ízületi gyulladás nélkülnem azonos a köszvény diagnózisával.A köszvény akut (rohamokban egy, esetlegtöbb ízület néhány napos gyulladása) vagy krónikus(több ízület krónikus, destrukcióval járógyulladása, belszervi eltérésekkel) ízületi gyulladástokoz.A betegség a 30–60 év közöttieken 1,6%-banfordul elô, a férfiakat hétszer gyakrabban érinti.Patogenezis. A magasabb szérumhúgysavszintmiatt az ízületi folyadékban, a synoviumban fizikaitényezôk hatására (hideg, acidosis) urátkristályokcsapódnak ki. A kicsapódott kristályokheveny szöveti gyulladást okoznak. A szérumhúgysavrészben a táplálékkal felvett, részben aszintetizált purin lebontásából származik, s a veseválasztja ki. A magasabb szérumhúgysavszintoka lehet a túlprodukció vagy a csökkent kiválasztás(13.38. táblázat).13.38. táblázat. HyperurikaemiákTúlprodukciós hyperurikaemia• Örökletes enzimdefektus (pl. Lesch–Nyhan-szindróma,Gierke-kór)• Excesszív bevitel (alkohol, puringazdag termékek)• Fokozott purinlebontás (mieloproliferatív betegségstb.)Csökkent kiválasztás• Beszûkült vesefunkció• Gátolt tubuláris húgysavszekréció, illetve fokozottreabszorbció• Gyógyszerek (pl. kis dózisú szalicilát stb.)• Ólommérgezés