A szakroiliakális ízület károsodásai

452 13. FEJEZET A mozgásszervek károsodásaiA sérülés súlyosságát jelentôsen befolyásolja alágyrészek állapota, mely az osztályozásnál isfontos szempont. Napjainkban a nyílt törésekrea Mendosa által bevezetett klasszifikációt használjuk.• I. csoport: 1–2 cm-es lágyrészkárosodás, a sérüléstleggyakrabban a csont okozza belülrôl.• II. csoport: direkt behatásra kialakuló szenynyezett,roncsolt és hiányos lágyrész, periosteumsérüléssel,gyakran darabos töréssel.• III. csoport: kiterjedt, roncsolt lágyrészkárosodásperiosterum laceratióval, itt továbbihármas beosztás a szokásos.• III. A típusú nyílt törés: kiterjedt sebzés.• III. B típusú nyílt törés: kiterjedt izomsérülés,lágyrészhiány.• III. C típusú nyílt törés: nyúzás (decollement).Terápia. Elsôsorban a sebzés ellátása, sebkimetszés,drén, nyitott sebkezelés. A törések kezelésekonzervatív eljárással, repozíció, rögzítésgipsszel vagy extenzióban, majd gipszrögzítés10–14 hétig. A mûtéti megoldások aránya azutóbbi években jelentôsen megemelkedett. Azintramedulláris rögzítés számos formája ismert,mely figyelembe veszi a tibia vérellátását, a lágyrészviszonyokat(ún. biológiai osteosynthesis),de helyénvaló választott esetben a lemezes osteosynthesis,a külsô rögzítés, a velôûrsínezés.Zárt lábszártörések mûtéti kezelése kapcsánhazánkban a szeptikus szövôdmény aránya 4,1%,míg ugyanez nyílt törések esetén 13% körül van.A gyakori szövôdmény oka az anatómiai jellegzetességentúl a helytelen mûtéti technika és akezelés nem ideális megválasztása. Kétségtelen,hogy a konzervatív kezelés is veszélyeket rejtmagában, például thromboembolia, ízületi mozgáskorlátozottság.A zárt töréseket is a lágyrész állapota szerint azalábbi csoportokra osztjuk:• I. csoport: minimális lágyrészzúzódás,• II. csoport: kiterjedt lágyrészzúzódás,• III. csoport: bôrelhalás, de a sérülés folytonosságábana bôr megtartott.‣ A sérült minôsítése az anatómiai károsodásmértéke és a funkciókárosodás nagyságafüggvényében határozható meg. Az elbírálássorán mindig gondosan mérlegelni kell, hogyvan-e lehetôség az állapot javítására konzervatívvagy mûtéti beavatkozással.A tibia pilontöréseA tibia disztális végének ízületbe hatoló töréseitpilontörésnek nevezzük. Az elnevezést egy franciaradiológus, Destot alkotta meg, 1911-ben. Azelnevezés mozsarat jelent, mely a tibia disztálisvégének teherviselô ízfelszínének durva sérülésétjelzi. A különféle sebészi iskolák egymástóleltérô kezelési módszert alkalmaztak, melyekcélja az ízületi felszín pontos repozíciója, megfelelôrögzítése és a mielôbbi utókezelés.A pilontörések a bokatáji sérülések 1%-át teszikki. A sérülést direkt, kis energiájú, általábanrotációs trauma, sportsérülés, vagy nagy energiájúdirekt erôbehatás, magasról esés, közlekedésibaleset okozza.A diagnózis felállítása klinikai és röntgenvizsgálattalnem okoz gondot. Ha a keringéskárosodásjelentôs, szükséges Doppler-szonográfiával ésangiográfiával kizárni az érsérülés meglétét.Kompartment tünetegyüttes gyanúja esetén indokolta rekesznyomás mérése.A pilontörés AO-féle csoportbeosztásánál az• I. típus: extraartikuláris forma,• II. típus: ízfelszíni törés impresszió nélkül,• III. típus: romzóna mellett zömülés, az ízületifelszín impressziós károsodása észlelhetô.A törés mellett az esetek jelentôs részében lágyrészkárosodásvan, mely lehet fedett, az esetek17%-ában nyílt sérülés fordul elô.Terápia. Lehet konzervatív vagy mûtéti. Elsôdlegescél a törés helyreillesztése és a súlyos lágyrészkárosodásokmellett a gyulladásos szövôdménykialakulásának megelôzése. Darabos porcfelszín-károsodás,csontsérülés miatt késôbb a sé-