A szakroiliakális ízület károsodásai

13. FEJEZETA mozgásszervek károsodásai481OsteoporosisHéjj GáborAz osteoporosis korábbi ismereteink szerint elsôsorbana nôket érintô, a lakosság mintegy10%-ára kiterjedô betegség. Átfogó hazai epidemiológiaiadatok nincsenek, azonban újabb vizsgálatokazt igazolták, hogy az európai országoktöbbségétôl eltérôen a férfiak érintettsége is jelentôs.A betegség következtében kialakuló csonttöréseknek(elsôsorban csípôtáji femur-, csigolya- ésradiustörések) komoly gazdasági, társadalmi ésszociális következményei vannak. A csípôtáji törésekután 20–30%-os az egy éven belüli letalitás,hasonló nagyságrendû a tartósan ágyhoz kötöttéválók száma és nem elhanyagolandó a másikkét töréstípus keresôképtelenséget okozó hatásasem. A rokkanttá válásban elsôsorban a csigolyafracturávaljáró esetek szerepelnek, de nemszabad figyelmen kívül hagyni a súlyos, fiatalabbkorban kialakuló esetekben létrejött csípôtáji töréseketsem.Patogenezis. Az osteoporosis a csontrendszerprogresszív betegsége, melyet a csont szerves ésszervetlen állományának együttes és arányoscsökkenése, a csontok mikroarchitekturájánakkárosodása jellemez. A betegségre jellemzô,hogy bármely mérési helyen az oszteodenzitometriával(ODM) mért érték a populációra ésnemre jellemzô fiatalkori átlagértéknél legalább2,5 standard devianciával kisebb (T score ≤ –2,5SD).Diagnózis. A betegség kórismézése ma mároszteodenzitometriás vizsgálat nélkül lehetetlen,azonban hangsúlyozni kell, hogy az alacsonycsontsûrûség nem azonos az osteoporosissal, ennekszámos más oka is lehet. A primer osteoporosisokközé soroljuk:• a nôk posztmenopauzális osteoporosisát,• a férfiak preszenilis osteoporosisát,• a 65–70 év felettieken jelentkezô szenilisosteoporosist és• a fiatal emberek ismeretlen kóreredetû ritkajuvenilis osteoporosisát.A szekunder osteoporosis valamely más, jól definiálhatóbetegség vagy állapot kísérôjeként alakul ki.A leggyakoribb mindkét nemben a hypogonadismuskövetkeztében létrejött osteoporosis (koraivagy mûvi menopausa, hyperprolactinaemia,anorexia nervosa, castratio stb.). Ezt követi gyakoriságbana krónikus máj-, gyomor- és bélrendszeribetegségek, alkoholizmus, hyperthyreosis,1. típusú inzulindependens diabetes mellitus,tartós kortikoszteroidkezelés (vagy endogéntúlprodukció), reumatoid arthritis, hematológiaibetegségek, tartós antikoagulálás, krónikus vesebetegségkapcsán jelentkezô osteoporosis.Rizikófaktorok: bár a csontdenzitás több mint50%-ban genetikusan determinált, azonban a fiatalkoricsúcscsonttömeg kialakulásában alapvetôszerepe van a megfelelô táplálkozásnak, acsontépítés idején a napi 1500 mg kalcium- ésmegfelelô D-vitamin-bevitelnek, a rendszeresfizikai terhelésnek.A primer osteoporosisok rizikófaktorai közötta sovány testalkat, az anyai ágon észlelt osteoporosis,a csípôtáji femurtörés, az erôs dohányzás, akrónikus alkoholizmus, a tartós immobilitás szerepel.Differenciáldiagnosztika: a szekunder osteoporosisnálfelsorolt kórformák kizárására kell törekedni,melyben az anamnesis mellett a klinikaivizsgálat, a rutin- és a célzott laboratóriumi vizsgálatok,a hagyományos röntgenfelvételek (metastasisok!)nyújthatnak segítséget.A csontanyagcsere vizsgálatának elengedhetetlenrésze a szérum és a vizelet kalcium- ésfoszfáttartalmának meghatározása, a szérum alkalikusfoszfatáz-aktivitásánakmérése (ha lehetôségvan rá, a csontspecifikus izoenzimé), és fôkéntfokozott turnover gyanúja esetén a biokémiaimarkerek (az említett izoenzim mellett a szérumoszteokalcin-,a prokollagén I. extenziós peptid,valamint a vizelet-hidroxiprolin-szint) meghatározására.Terápia. Primer osteoporosis esetében a posztmenopauzásformában a hormonpotló terápiáé az