A szakroiliakális ízület károsodásai

454 13. FEJEZET A mozgásszervek károsodásailetbe hatoló sérülések szövôdménye a szeptikusarthritis.Az ínsérülések általában éles tárgyakba való lépés,rúgás, vagy azok leesése következtében jönneklétre, az esetek 3/4-ében az elôlábon. AII–V. ujjak flexor- és extenzorinainak helyreállításanem szükséges, míg a m. flexor és extensorhallucis longus, a m. tibialis anterior és posteriorínának rekonstrukciója indokolt.Törések esetén törekedni kell az ízületi felszínekhelyreállítására, s a korai mozgatásra, ezértaz utóbbi néhány évtizedben elôtérbe kerültek amûtéti módszerek.A boka és a láb károsodásainak kimutatásábana hagyományos klinikai vizsgálat mellett nagyjelentôsége van a mozgásvizsgálatoknak: az aktívés a passzív mozgásterjedelem vizsgálatainak,melyeket ki lehet egészíteni speciális próbákkal(a fióktünet, a mediális és a laterlis stabilitás próbái).A neurológiai vizsgálatoknak része az izomésaz érzékelési funkciók, a reflexfunkciók állapotánakfeltérképezése.A standard ap. és oldalsó röntgenfelvételek alkalmasaka legtöbb boka- és lábrendellenességkimutatására.A speciális beállítások az egyes csont- vagylágy struktúrák precízebb vizsgálatához szükségesek– a ferde felvételek az ízületi felszínekvizsgálatára, a kitartott, rotációs felvételek a szalagokállapotának kimutatására.Hasonló szerepet tölt be a CT és az MRI.A boka felépítése és funkciójaA boka és a láb három funkcionális egységreosztható. Ezek:• a bokaízület és a szubtaláris ízületet alkotóstruktúrák – utóláb,• a lábközép ízületeit alkotó részek – lábközép,• a metatarzofalangeális (MTP) és az interfalangeálisízületeket alkotó struktúrák – elôláb.A fibulát a tibiához proximálisan szalagok, a lábszárona membrana interossea, disztálisan az elsôés a hátsó syndesmosis szalagjai rögzítik, melyekminimális mozgást engednek meg. A talus ízületifelszíne elôl szélesebb, hátul keskenyebb, ígyaz elôláb dorzálflexiójakor a szélesebb talusfelszínkerül a tibia ízületi felszíne alá, és a külbokátkissé laterál irányban feszíti. A syndesmosisszalagai is megfeszülnek, az elôláb képtelen a rotációselmozdulásra. Az elôláb plantárflexiójakora talus keskenyebb ízületi felszíne kerül a tibiaalá, ekkor a syndesmosis szalagai ellazultak maradnak.A talus keskeny ízületi felszíne a tibiaterhelô felszíne alá kerül és kisfokú rotációs elmozdulásis lehetséges.A régióban a következô mozgásfunkciókat lehetmegkülönböztetni:• bokaextenzió (dorzális flexió), normális értéke:15°–25°,• bokaflexió (plantáris flexió): 55°,• szubtaláris inverzió: 35°,• szubtaláris everzió: 20°,• lábközép-rotáció: 35°,• metatarzofalangeális, interfalangeális flexióextenzió:70°–90°.A bokát alkotó csontok töréseiA pronációs mozgás terjedelme: 0–25°. A pronációssérülés ritkán okoz tiszta szalagsérülést,leggyakrabban külboka- és belbokatörést eredményez.Ez a sérüléstípus inkább az idôsebbkorra jellemzô.A szupinációs mozgások egyéni adottságtólfüggôen 0–50° közötti terjedelmûek. A szupinációssérülések a fiatalokra jellemzôek. A lábflexiója mellett addukció és inverziós mozgás islétrejön. Ennek során külbokatörés, a belbokatörése és a tibia metaphysisére terjedô törés alakulhatki. Kisebb erôbehatásra csak a szalagapparátussérül. Esetleg az os naviculare törése, illetveaz V. metatarsus bázisának szakításos törésejöhet létre.A Weber-féle bokatörés-beosztás nem veszi figyelembea szagittális és a horizontális síkú elmozdulásokat,ugyanakkor tájékoztatást ad a kezelésimód megválasztásában. A frontális sík elmozdulásaalapján a talus subluxatiója is megítélhetô(13.46. ábra).