A szakroiliakális ízület károsodásai

460 13. FEJEZET A mozgásszervek károsodásaiössze és töri el a talust. Jellegzetes törésformáthoz létre frontális ütközéskor a fékpedál okoztahirtelen dorzálflexió. A lábszár tengelyében axiálisanható nagy erô a talustest különbözô formájúdarabos törését okozhatja. Speciális formaa felsô ugróízületi szupinációs jellegû fejtörése ésa trochlea ún. „flake” törései.A test és nyaktörés 70%-ban, a fej törése 5%-ban, a trochlea 5%-ban, a nyúlványoké 20%-banfordul elô.Diagnosztika. A kórelôzmény, a sérülés mechanizmusautal a talus sérülésére. A processus posteriortali sérülésénél az öregujj aktív hajlításafájdalmas, mert a hosszú hajlítóín a törés felületénfut. Szükséges vizsgálni és dokumentálni aláb keringési és neurológiai állapotát.Képalkotó eljárások. A szokásos kétirányúröntgenfelvételeken legtöbbször megítélhetô atalus törése, a fragmentumok pontos elhelyezkedésétCT-felvétellel lehet megítélni.Kísérô sérülések. A talussérülések mintegy 20%-anyílt törés vagy ficam. A kül- és belboka töréseivelegyüttjáró csontsérülés 15%-ban fordul elô.10%-ban calcaneustörés, más lábtôcsontok törése7%-ban fordul elô. Lábközépcsont-törés, lábszártörés7–7%-ban észlelhetô társsérülésként.Terápia. A kezelés célja a fájdalommentesen terhelhetôcsont kialakítása. A kezelés során igyekszünkmegoldani:• a talus és a környezô lágyrészek anatómiaihelyreállítását;• a talus vérellátásának megôrzését;• a korai funkcionális kezelést, amely nemcsaka lábra, hanem az egész végtagra vonatkozik.A nyílt talustörés, az elmozdult centrális törésekmielôbbi mûtéti repozíciót, megfelelô stabilrögzítést igényelnek, melynek számos módja ismertaz egyszerû csavarozáson túl a dróttûzésenkeresztül a lemezes szintézisig. Az egyéb sérüléseketigyekszünk konzervatívan ellátni.Mûtét utáni szövôdmény a fertôzés, az álízületkialakulása és a talusnecrosis. Az utókezeléssorán centrális töréseknél 8–12 hétig ajánlatos atehermentesítés, majd a további ellenôrzés ésröntgenkontroll alapján lehet a további igénybevétellehetôségét meghatározni.Prognózis. A vérellátás károsodásának függvényébennecrosis alakulhat ki, a törés típusától függôen10–100%-os valószínûséggel. Részleges csontelhalásaz esetek 5%-ban várható, ilyenkor jelentôsaz arthrosis kialakulásának valószínûsége.Sarokcsonttörés. A sarokcsont alapvetô szerepea test súlyának, terhének viselése. Ezt azzal ériel, hogy a függôlegesen ható terhet a vízszintesenálló lábra áthelyezi. Emellett emelôkar-funkciójavan a musclus triceps surae és az Achillesínközvetítésével.A sarokcsonttörés az összes törések 3%-ábanfordul elô, 75%-ban az ízületi felszín is érintett.A törés mindig direkt sérülés – magasból esés, gépkocsifrontális ütközése – következménye: a törésformáta sérülés pillanatában a láb állása, pronált,szupinált vagy semleges helyzetû állása határozzameg. A sérültek 1/3-ának van egyéb sérülése is,elsôsorban torakolumbális gerinctörés, a disztálistibiavég, a talus és a metatarsusok törései. Azesetek 15%-ában találunk kétoldali sarokcsonttörést.Diagnosztika. A sérültek járásképtelenek, a saroktájkiszélesedett, a lábtô deformált, duzzadt, nyomásraérzékeny. A törési haematoma típusosan atalpszélen és a talp közepén jelenik meg. Mintminden sérülésnél, az ujjak aktív mozgását és érzésétellenôrizni kell, gondolni kell a kompartmentszindrómára. A baleset mechanizmusánakismeretében szükséges a társsérüléseket kizárni.Képalkotó eljárás: az egész lábról készített kétirányúröntgenfelvétel szükséges, hogy az egyébsérülést kizárjuk. A calcaneustörés helyes értékelésébenkulcsszerepe van a Broden-féle felvételnek,mely felvilágosítást ad a szubtaláris ízület állapotárólis. A CT-nek a késôbbi gyógyulási folyamatokmegítélésében van szerepe, jelentôs aposzttraumás állapot elemzésénél és a fô fragmentumokméretének, elhelyezkedésének meghatározásánál.