You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
Говорят, че Тибалт бил най-самотен, бил властен,<br />
горделив, презирал даже патера, припомнят<br />
отколешните техни прения.<br />
Говорят също – бил умерен, мъдър, силен и мъжествен.<br />
Съмнявам се във Сатаната.<br />
И пак: какво?<br />
Да наблюдавам светлото ти тяло<br />
сред тази светла спалня, приглушена<br />
от виолетовата мида на завесите,<br />
пружината маркира всяко твое помръдване,<br />
да се нахвърля грубо,<br />
за поизхапеш раменете ми,<br />
да бродим, уловени за ръка, готови да упътим<br />
онези, които не знаят къде да отидат,<br />
онези, които не знаят къде да отидат,<br />
онези, които не знаят къде,<br />
онези, които не знаят къде<br />
онези, които не знаят,<br />
онези, които не знаят,<br />
онези, които,<br />
онези, които,<br />
онези…<br />
Онези, които изобщо не са.<br />
Чух, че Тибалт бил умрял.<br />
Навярно Бог е най-самотен.<br />
Съмнявам се във Сатаната.<br />
Какво „какво“?<br />
Да бъда придружен, по-скоро придружител,<br />
да седна на снега, да потреперя<br />
и извинително да кимам със глава,<br />
да ме изпратиш за зелен хайвер,<br />
да ти разкажа де съм го намерил,<br />
да пъхна във врата ти сняг, да се разсмея,<br />
да те притисна със безброй ръце,<br />
да скоча в басейна след теб, да те догоня,<br />
да викам дълго в теб,<br />
да ти цитирам сър Томас Елиът,<br />
да клекнем на моравата,<br />
да свием венче от маргаритки,<br />
да преобръщам своето мълчание<br />
отпред назад, отзад напред,<br />
да пия с него чай,<br />
да го разхождам с велурена каишка<br />
покрай следобедните лилии.<br />
СТРАНИЦИ<br />
Така съдбата отминава край вратата.<br />
(Отворете ми вратата, на която чукам с плач.)<br />
Това са нашите възможности,<br />
повтарящи една-единствена възможност<br />
в една-единствена реалност,<br />
тимпаните удариха, сега<br />
жените плачат, пеят и скубят косите си,<br />
които пращят като заглъхваща машина за буря.<br />
Те всички са живи, защото никога не са били раждани,<br />
ридаещи жени, които искат справедливост.<br />
XEMYC<br />
2008/II.<br />
OLDALAK<br />
Így a piac pletykái.<br />
Azt beszélik, a legárvább volt, dölyfös,<br />
büszke, lenézte még a padrét is, emlegetik<br />
a hajdani perpatvarokat.<br />
Azt is mesélik – mértéktartó volt, bölcs, erôs és férfias.<br />
Kételkedem a Sátánban.<br />
És újra: mi is?<br />
Nézegessem fényes tested<br />
ebben az ibolyaszín kagylófüggöny<br />
tompította fényes hálószobában,<br />
minden mozdulásod jelzi a rugó,<br />
gorombán vessem rád magam,<br />
vállaimat harapdáljad,<br />
kézen fogva andalogjunk utat mutatni készen<br />
mindazoknak,<br />
akik nem tudják, merre menjenek,<br />
akik nem tudják, merre menjenek,<br />
akik nem tudják,<br />
akik nem tudják,<br />
akik nem,<br />
akik nem,<br />
akik…<br />
Akik egyáltalán nincsenek.<br />
Hallottam, hogy Tybalt meghalt.<br />
Isten alkalmasint magányos.<br />
Kételkedem a Sátánban.<br />
Micsoda ‚‚mi is”?<br />
Hogy kísérjenek, pontosabban, hogy kísérjek,<br />
hogy leüljek a hóba, hogy remegjek,<br />
és bocsánatkérôn biccentsek fejemmel,<br />
hogy elküldjél zabot hegyezni,<br />
hogy elmeséljem, hol találtam rá,<br />
hogy nyakadba havat dugjak, hogy kacagjak,<br />
hogy számtalan kézzel szorongassalak,<br />
hogy utánad ugorjak a medencébe, hogy üldözôbe<br />
vegyelek,<br />
hogy hosszan kiáltsak benned,<br />
hogy sir Thomas Elliotot idézzem neked,<br />
hogy lekuporodjunk a réten,<br />
hogy hallgatásom forgassam<br />
elölrôl hátulra, hátulról elôre,<br />
hogy teát igyak vele,<br />
hogy velúrpórázon sétáltassam<br />
a délutáni liliomok mellett.<br />
Így halad el a sors az ajtó elôtt.<br />
(Nyissátok meg ajtótok, sírással kopogok rajta.)<br />
Ezek a lehetôségeink,<br />
melyek egyetlenegy lehetôséget ismételnek sorra,<br />
egyetlenegy valóságot,<br />
elzengtek az üstdobütések, most<br />
az asszonyok sírnak, dalolnak és hajukat tépik,<br />
mely csikorog, akár a csituló vihargép.<br />
Mindannyian élnek, mert sohasem születtek meg,<br />
zokogó asszonyok, kik igazságot szeretnének.<br />
· 28 · HAEMUS
Change language