You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
КАФЕНЕ<br />
всичко по времето на Костолани е истинско културно<br />
средище. Ала след излизането на „Златното хвърчило“ се<br />
случва, каквото се случва... Най-същественото, и в това можах<br />
да се убедя и от книгата на Кристи, че аз-образът на човека<br />
очевидно не съвпада с оня образ, който съществува за него<br />
дори в собствената му, най-тясна среда. Извор на конфликта в<br />
случая с „Поли“ явно е фактът, че хората, които се само раз -<br />
поз нават в героите, са възмутени от собствения си образ и в<br />
същото време, по всяка вероятност, си мислят: другите са<br />
точно такива, само аз не съм. Образът, който имаме за себе си<br />
и онзи, който се изгражда в общността, онова, което другите<br />
мислят за нас, са отдалечени на светлинни години. В оп ре де ле -<br />
ни интуитивни форми на екзистенция тези неща остават не из -<br />
ка зани. Очевидно книжовното слово стои твърде далече от<br />
това село, никога нищо не е било фиксирано писмено. И ко га -<br />
то някой веднъж го запише, това създава проблеми. Освен<br />
това героите на тези истории винаги са жени. Провинцията<br />
обикновено е центрирана около жената, жените са тези, които<br />
съхраняват домашното огнище, те са тези, които обговарят<br />
общо селските дела. И в това няма никакви национални осо бе -<br />
ности. Има два момента, които много ясно се открояват в този<br />
сборник: че селският свят не е носител на национална<br />
специфика: полският, българският, унгарският селянин имат<br />
един и същ свят от ценности и са близки по светоглед, една и<br />
съща е привързаността им към земята, към миналото, към<br />
традиционните форми на живот и което е най-важно, подтик -<br />
вани са от една и съща принуда да отговорят на изискванията<br />
на общността. Неудачникът, недокоснатият от смъртта,<br />
отхвъ рленият от общността – в тези образи има изключи тел -<br />
но съвпадение. Интересен, много фин и изящно написан текст,<br />
четох книгата с голямо удоволствие. Тази тема особено ме<br />
вълнува.<br />
Интересни неща казваш за изолирания свят на селото.<br />
Чувства ли се подобна атмосфера и в тази книга?<br />
Естествено. Сръбският мислител Радомир Константинович,<br />
който е посветил цял сборник с есета на ограниченията, които<br />
поставя провинциалният начин на мислене, нарича живота в<br />
такава общност селски театър. Всеки трябва да отговаря на<br />
изискванията и това е много по-важно от личното ти щастие,<br />
от собствените ти мечти и представи за това как искаш да<br />
живееш. Подреждаш градината си по общовъзприетия начин,<br />
а не така, както сам би желал. Ако някой иска децата му да<br />
играят на воля и остави градината обрасла в трева, ще пред -<br />
извика всеобщо възмущение и затова по-скоро не го прави,<br />
защото ще вземат да си мислят за него, че дотолкова е за -<br />
богатял, че вече не ще да обработва земята.Според мене, това<br />
са неща, които могат да направят много хора нещастни. В<br />
„Поли“ има много прекършени съдби, хора, които не искат<br />
или не могат да отговорят на изискванията на селския театър.<br />
В същото време фактът, че някой от известна дистанция, с<br />
лека ирония и финес говори за тези неща, както го прави<br />
Кристина, по никой начин не може да бъде толериран. Това<br />
вече не може да се преглътне. Още преди излизането на<br />
книгата бих могъл да предрека какви ще бъдат реакциите. Те<br />
и не биха могли да бъдат други. Ако се замислим, за какво<br />
става въпрос? Кристина разполага със знанието, с базата дан -<br />
ни и с емоционалния свят на местен човек. Тя не е ет ног раф,<br />
който държи в ръката си микрофон. Там е израсла, познава<br />
извътре историите, обичаите, за които разказва. Носи ги в<br />
XEMYC<br />
2008/II.<br />
KÁVÉHÁZ<br />
pedig nem egy pici hely, ráadásul, amikor Kosztolányi<br />
on nan eljön, akkor a kultúra fellegvára. Igazából az<br />
Arany sárkány után az történik, ami… A legfontosabb, és<br />
errôl ebbôl a kötetbôl is meggyôzôdhettem, hogy az em -<br />
be rek énképe valószínûleg nem egyezik azzal, amit akár a<br />
saját legszûkebb környezetük gondol róluk. A konfliktus<br />
for rása a Poli esetében is egyértelmûen az, hogy az em be -<br />
rek, akik magukra ismernek, saját megmintázásuk miatt<br />
megorrolnak, miközben valószínûleg azt mondják, a töb -<br />
biek tényleg pontosan ilyenek, csak én nem vagyok olyan.<br />
Az a kép, ami bennünk magunkról él, meg ami a közös -<br />
ség ben él, amit mások gondolnak rólunk, feldolgoz ha tat -<br />
lan távolságra van egymástól. Bizonyos ösztönös életfor -<br />
mák között ez kibeszéletlen. Valószínûleg az írásbeliség<br />
nagyon távol áll ettôl a falutól, semmilyen módon soha<br />
sem mi nincs rögzítve. Amikor pedig egyszer valaki rög -<br />
zíti, akkor persze problémákat okoz. Ráadásul a törté ne -<br />
tek szereplôi, átélôi mindig az asszonyok, a nôk. A vidék<br />
legtöbbször nôközpontú, mert a nôk ôrzik a tûzhelyt, ôk<br />
azok, akik kibeszélik a falu ügyeit. Ez egyébként nem<br />
nem zetspecifikus. Két mozzanat nagyon fontos, ami ki de -<br />
rül ebbôl a kötetbôl: hogy az egyszerû életformák, a pa -<br />
raszti világ nem nemzetspecifikus: a lengyel, a bolgár, a<br />
magyar paraszt értékrendje, világképe hasonló, hasonló a<br />
földhöz, a múltjához, az életformájához való ragaszko dá -<br />
sa, és ami a legfontosabb, hasonló benne a közösségnek<br />
való megfelelés kényszere. Aki pórul jár, aki nem tapasz -<br />
tal ja meg a halált, akit kivet magából a közösség – a<br />
képletek rendkívül hasonlóak. Érdekes, nagyon szép, fi -<br />
no man megírt szöveg, úgyhogy szívesen olvastam.<br />
Engem ez a téma nyilván érdekel.<br />
Nagyon érdekeset mondtál a falu zárt világáról.<br />
Ez a könyv is ilyesmit sugároz?<br />
Természetesen. Radomir Konsztantinovics szerb gondol -<br />
ko dó, aki egy egész esszékötetet szentelt a vidékies élet -<br />
szemlélet korlátainak, a falu színházának nevezi azt a kö -<br />
zösségi létet, amelynek meg kell felelni, s ez fontosabb<br />
mint a saját boldogságod, a te egyéni vágyaid, az, hogy te<br />
hogyan akarsz élni. Tehát a kertet úgy alakítod, ahogyan<br />
elvárják, nem amilyennek szeretnéd. Ha valaki arra vágy,<br />
hogy a gyerekek kerekezzenek a kertben, és füvesít, azon<br />
mindenki fenn fog akadni, ezért inkább nem is teszi, mert<br />
még azt gondolhatnák róla, már olyan gazdag, hogy nem<br />
akarja megmûvelni a földet. Szerintem ez nagyon bol dog -<br />
talanná tesz nagyon sok embert. A Poliban nagyon sok<br />
meg törött sors van, olyanoké, akik nem tudnak vagy nem<br />
akarnak megfelelni ennek a falu színházának. Az pedig<br />
végképp nem respektálható, ha valaki netán egy pici tá -<br />
vol ságból, egy kis iróniával, finoman beszél róla, mint azt<br />
Krisztina tette. Ezt végképp nem lehet lenyelni. A meg je -<br />
le nés elôtt is megjósoltam volna, hogy az otthoni reakciók<br />
ezek lesznek. Nem is lehetnének másmilyenek. Ha bele -<br />
gondolsz, mi is a helyzet? Krisztinával azt történt, hogy<br />
egy helybeli tudásával, adatbázisával, élmény anyagával<br />
rendelkezik. Nem etnográfus, aki tartja a magnót. Ott nôtt<br />
fel, azokat a szokásjogokat, történeteket, amelyeket el me -<br />
sél, belülrôl ismeri. Hozza magában, a vérében van.<br />
Történt valami az életével, messzire került a faluból, de<br />
ezek a történetek tovább élnek benne, és kapnak egy fajta<br />
· 42 · HAEMUS
Change language