Съдържание Tartalom - Bolgarok.hu

GYEREKEKNEK
biciklikkel szállította, éjszakánként pedig elvitte a szállo -
dák teraszaira, hogy heverésszen, és nézze a tenger fé -
nyeit, illetve azt, hogyan járnak a csillagok komótosan az
égbolton, szinte lábujjhegyen, hogy ne keltsenek zajt, és
ne ébresszék fel az alvókat. A Riviéra fôútja szintén Fr. T.
Mititaki tulajdonában volt, és mi megkérdeztük a vere -
bün ket, mit csinál a nagybátyja azzal a fôúttal. Én például,
ha lenne egy fôutam, nem tudom, mit csinálnék vele.
„Hogyhogy mit! – csodálkozott el Mititaki. – A nagy bá -
tyám nak egy egész sugárútja van, és egész nap azon sé -
tál.” Nem kis dolog, ha az embernek van egy sugárútja.
Mi itt elmaradottan élünk, és ha adnának nekünk egy utat,
hogy azt igazgassuk, már a második nap tönkretennénk.
De a nagybácsi nem tesz tönkre semmit. Korán reggel
felkel, hogy ellenôrizze, a százharminc utcaseprô jól fel -
söp ri-e az utat. Az utcaseprôk, egytôl-egyik erôs férfiak,
fognak egy-egy pálmalevelet, és söpörni kezdenek, de
figyelmesen, hogy ne verjenek port. Ôk söpörnek, a nagy -
bácsi pedig fel-le járkál, beles mindenhová, és ha látja,
hogy csak egy morzsát is otthagytak, megfogja a morzsát,
és megy, hogy leszidja az utcaseprôket. Az utcaseprôket
kellemetlenül érinti a dolog, ezért elkezdenek még buz -
gób ban söpörni, és mire kisüt a nap, az út ragyog, mintha
lenyalták volna. A nagybácsi nagyon igényes, nem hagy -
ja, hogy akár csak egy porszem is essen az útjára, ezért ha
látogató érkezik, elôször elmegy, hogy megnézze a nagy -
bácsi sugárútját, és sétáljon rajta. Egyszer, amikor egy
király és egy királynô jött látogatóba, ôk is megnézték a
nagybácsi útját, és nyelvük csettintésével fejezték ki tet -
szé süket.
Ebéd után, amikor forróság van, a nagybácsi bemegy a
ga rázsba, és parancsot ad, hogy hajtsanak ki a tartály ko -
csik kal, és mossák fel az utat hideg vízzel. A tartálykocsik
azonnal elôállnak, a nagybácsi fölöttük repked, és meg -
mond ja, hol kell jobban, hol kevésbé megmosni, elren de -
li, hol kell megismételni, és így tovább.
„Fogalmatok sincs róla, micsoda óriási dolog ez! – só -
hajtott fel Mititaki. – De a nagybátyám, mivel lendületes
ember, és a szerencse is kedvez neki, hozzáfogott, hogy
sugárutat építsen, és el is készítette. Amikor megszerezte
ezt az utat, nagyon poros volt, ezért gépeket és mérnö kö -
ket rendelt, leaszfaltozott mindent, szegélyköveket ra ka -
tott le, és a szegélykövek mellé nyári éttermeket rendezett
be. Ô három ilyen szabadtéri éttermet üzemeltet szemé -
lye sen, és rengeteg verebet gyûjtött maga köré, hogy a
segítségére legyenek. A verebek fel-le futkosnak egész
nap, és tisztogatják az éttermeket a legyektôl, a szeméttôl
és a bogaraktól.”
Az unokaöcs elmondta nekünk azt is, hogy a nagybátyja
kormányozza a madárriviéra egészségügyi hivatalát, és
nagy, szúnyogirtó hadjáratokat szervez. Maga Mititaki
két szer vett részt ilyen irtó hadjáratban. Azt mesélte, hogy
ott a szúnyogok akkorák, mint egy helikopter, és na gyob -
ba kat harapnak a riviéria látogatóiba, mint a kutyák. A
nagy bátyja azonban nem engedheti meg, hogy a szúnyo -
gok bemenjenek az ô utcájába, és megcsípjék a láto ga tó -
kat. Tegyük fel például, a látogató helyet foglalt a három
nyári étterem egyikében, és éppen a levesét eszi, amikor
odamegy hozzá a szúnyog, hogy bokán vagy nyakon csíp -
je. Ha megcsípi a nyakát, a látogató dühös lesz, otthagyja
a levesét, és soha többé nem teszi be a lábát abba az étte -
XEMYC
2008/II.
ЗА ДЕЦАТА
ти тел дойде, най-напред ще отиде да види чичовия булевард и
да се разходи по него. Даже един крал идва, заедно с кра ли цата,
те също видяха, цъкаха с езици и одобриха булеварда на чичо.
Подир обед, когато стане горещо, чичо отива в гаража и дава
команди там да изкарат цистерните и да измият булеварда със
студена вода. Цистерните веднага излизат, чичо хвърчи над
тях, казва къде да се мие повече, къде по-малко, нарежда къде
да се повтори и т. н.
Нямате си представа какво нещо е!, въздъхва Мититаки. Ама
чичо ми, нали е човек със замах, па и късметът му е голям,
хва нал се с булеварда и го направил. Той кога взел тоя буле -
вард, било много прашно, та цанил машини и инженери, ас -
фал тирал всичко, натурял бордюри, а покрай бордюрите пък
наредил летни ресторанти. Той лично държи три летни ресто -
ранта и сума врабец е събрал около себе си да му помага. Вра -
бецът по цял ден тича нагоре-надолу и почиства ресто ран ти -
те било от мухи, било от боклуци или пък буболечки.
Племенникът ни разправя също така, че чичо му управлява и
цялата санитарна власт на птичата ривиера и организира го -
ле ми отряди за изтребване на комари. Сам Мититаки на два
пъти бил взел участие в подобно изтребление. Той вика, че ко -
ма рите там били големи като хеликоптери и хапели по-зло от
кучета посетителите на ривиерата. Чичо му обаче не може да
разреши комара да отиде на неговия булевард и да хапе по -
сети теля. Или пък, да кажем, посетителят е седнал в един от
трите летни ресторанта, тъкмо си яде супата, и ще довтаса ко -
марът да го ухапе по глезена или по вратната жила. Ако той
го ухапе по вратната жила, посетителят ще се ядоса, ще хвър -
ли супата и повече няма да стъпи в тоя ресторант. Затова чичо
дебне, а ако не той, някой друг врабец дебне и щом види, че
комарът се задава с гола сабя, нашият фрас! – прерязва го с
клюна на две. Не комар, казва Мититаки, ами еднодневка дори
не смее да прехвръкне над чичовия булевард.
Питаме го какъв е пръстенът на крака му. Мититаки ни раз каз -
ва, че преди да си тръгне, отишли с чичо му в някаква ста нция,
та го опръстенили. Сега по тоя пръстен учени хора ще го следят
и ще разберат подир време къде пътуват врабците. Разбира се,
тая работа пак я бил уредил Фр. Т. Мититаки с познанства и с
връзки, щото много държел да знае къде ще отиде пле мен ни -
кът му, та като му потрябва един ден, да го повика.
Нямате представа, вика Мититаки, какъв живот се живее там
на птичата ривиера, и ако не бяхте вие, никога нямаше да се
върна. Е що се върна?, питаме го ние. Ами за да се похваля,
каз ва Мититаки. Ако нямаше кому да се похваля, хич и няма -
ше да се връщам! Преди да си тръгна, чичо ме води на една
египетска пирамида. Пирамидите някога били на фараоните,
ама фараоните измрели и чичо беше хвърлил око на една, та
я покори и я завзе. Как я покори!, питаме ние. Ами пирамидата
нали се източва нагоре, обяснява ни Мититаки, докато накрая
има само едно тънко връхче, колкото да стъпиш с един крак
на него. Щом стъпиш горе с един крак, и ставаш покорител на
пирамидата. Тя вече е твоя, никой друг няма никакви права
над нея.
Та чичо ми вика, избери си една пирамида, ще я завземеме и
ще си имаш и пирамида. Това е чисто фараонска работа, няма
никаква имитация.
Брей, брей!, чудим се ние. Даже и пирамида има чичо ти, съв -
сем истинска. А, има, разбира се, само че той, чичо, отива на
пи рамидата обикновено в събота или в неделя да си почива.
Забогатял човекът, потръгнало му, какво да се прави! Ние ту -
ка кърпим беднотията си, преживяваме горе-долу, ни пира ми -
· 55 · HAEMUS