Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
КАФЕНЕ<br />
го внезапни архаизми и диалектни думички, върху общо взето<br />
елегантния словесен фон те са ярки и неочаквани, привличат<br />
вниманието като стъклени синци, които лъскат тук-там<br />
меж ду перлите на огърлица. Самото поведение на Елада<br />
Пиньо в някои моменти е като на изискана французойка,<br />
жестовете, финеса на нежното й, отделено от останалите<br />
пръсти кутре, светлите й костюми, дантелените кърпички,<br />
копринените чо рапи, капелите й. И – току се оживи, току<br />
заръкомаха внезап но като селянка, току подбелва очи, току<br />
заприличва на бук ва та Ф, и преминава бурно на майчиния си<br />
език, окръгля широко старджанските гласни, малей,<br />
стогодишна бабушкера съм веке, ама, я ме виж, колко съм още<br />
за неизхвърляне.<br />
Още е за неизхвърляне... Такъв е българският й понякога, език<br />
особен, изразителен, образен, но сякаш преведен свет ка вич но<br />
наум от някакъв друг, неизвестно какъв, несъществу ващ<br />
никъде по света, само неин си, така е, защото езикът ни то -<br />
ва сме ние, това е единственият ни живот, дълбоката ни не -<br />
из казана същност, наричаме я Слово, Бог в нас, нищожни сме<br />
да я изразим напълно,<br />
а старицата бърза да изговори същността си, много<br />
бърза, втурнала се е нанякъде и много бърза, и всички ние<br />
наоколо се задъхваме, когато дишаме един въздух с нея и<br />
бързаме да я настигнем.<br />
Тя стана наша приятелка преди няколко години, когато<br />
моят хубостник в училище вдъхновено започнал да поз дравя -<br />
ва учителката си по френски с дон Жуан, мадам Танева; ужа се -<br />
на, мадам ни препоръча домашна учителка с парижки<br />
френски, ние я поканихме да ограмоти многознайкото<br />
и в дома ни пристигна тази необикновена старица,<br />
застана всеотдайно на вратата ни, като да беше ни я<br />
подарил някой, който съкровено знае от какво най-много<br />
имаме нужда в този живот,<br />
бон жур, мадам Елада, посрещаше я навъсено малкият<br />
първите дни, очевидно по си харесваше своя поздрав, обаче,<br />
френският му напредна толкова, че един ден нашата мадам с<br />
блеснали очи му подари френска книжка с пожълтели от<br />
времето листа,<br />
за тебе е, от Сируи.<br />
Коя е Сируи, попитахме в един глас.<br />
Не бързайте, рече старицата, Сируи е нещо толкова хубаво и<br />
непостижимо, затова не бързайте да я узнавате.<br />
Започва поредния урок, черна и суха, с коса като сребърна<br />
паяжина върху олисялото теме, с очи като лилави теменуги<br />
върху прояденото от времето лице, с тънки като клечки<br />
кра ка, обути в бели чорапи дори и през лятото и с толкова<br />
изтъ не ли пръсти на ръцете, през върховете им преминават<br />
лъчите на светлината и те прозират, и толкова е внезапна<br />
всеки път, толкова нетукашна и близка на душата ми,<br />
все едно съм я измислила, за да не ми е самотно в този жи -<br />
вот,<br />
дъли пък наистина не съм я измислила,<br />
докосвам я по ръката,<br />
тя се усмихва,<br />
дали самата аз не се усмихвам на себе си от друго някакво<br />
време, в друго някакво пространство.<br />
Да излезем на терасата да пием чай.<br />
Седим двете на балкона и наблюдаваме движението по Бо го -<br />
ри ди, булевардът тече, шарена човешка река, момичета в па -<br />
му чни бермуди като едри пеперуди, момчета с ролери, майки с<br />
колички, бебетата вътре ритат с дебели крачета, точно<br />
XEMYC<br />
2008/II.<br />
KÁVÉHÁZ<br />
dat talan korban, amelyben egyedül az érzékelés olyan<br />
eleven, de semmi hazugság,<br />
a lelkem magától látott.<br />
Mindez csak egy pillantig tartott, újból megteltem ma -<br />
gammal; éhes voltam, szomjas és élô, görcsbe rándultam<br />
a hasfájástól, visítottam, ide-oda vetettem magam a hinta<br />
szûk öblében, végül elaludtam a kimerültségtôl; el rin -<br />
gatott egy minden irányból jövô valaminek a mindenható,<br />
meg nyugtató léte, amikor kis idô múlva kinyitottam a<br />
szemem, még mindig ott volt körülöttem, mindenhol<br />
a Hatalmas Kozmikus Anyai ösztön volt az.<br />
Felém áradó gyöngédség vett körül. Minden irányból. En -<br />
nek ellenére kezdtem elgyengülni az éhségtôl, és fel nyög -<br />
tem. Hátrabiccentettem a fejem, és láttam anyu vilá gos<br />
sze meit. Egyáltalán nem lepôdtem meg. Fölém hajolt,<br />
érez tem a tej ismerôs illatát, és ajkaimat belefúrtam a ke -<br />
mény, táplálékot adó kebelbe, mely az arcomat kereste.<br />
Fa lánkan szopiztam, fulladoztam, arcomon cseppek foly -<br />
tak szét; amikor jóllakottam felbüfiztem, az ég már vi lá -<br />
go sodott, a remegô fénytôl <strong>hu</strong>nyorogni kezdtem, a fé lig<br />
le<strong>hu</strong>nyt szemhéjon keresztül anyura néztem, és láttam,<br />
hogy egy szarvas az anyám. Erôs volt, fehér és nyugodt.<br />
Emberi szemekkel nézett rám, és akkor<br />
én rámosolyogtam.<br />
Az öregasszony tudata teljében van, emlékezete tiszta,<br />
sza vai üdék, a kifejezési stílusa eléggé sajátságos, hir te -<br />
len archaizmusok és népies szavak teszik élénkebbé, az<br />
alap vetôen elegáns szóhasználat mellett élénkek és várat -<br />
la nul hatnak, felhívják magukra a figyelmet, akár az<br />
üveg gömbök, melyek itt-ott megcsillannak a gyöngy so -<br />
ron. Elada Pinyo magatartása bizonyos pillanatokban<br />
olyan, mint egy igényes francia hölgyé, a gesztusai, kis -<br />
ujjá nak finom, többi ujjától elkülönülô tartása, a világos<br />
kosztümjei, csipkés zsebkendôi, a fehér selyemharisnyái,<br />
a kalapjai. És – hirtelen felélénkül, kezével elkezd hado -<br />
nász ni, mint egy parasztasszony, hirtelen elkezdi villog -<br />
tat ni szeme fehérjét, ökleit kihívóan derekára helyezi,<br />
ami tôl úgy néz ki, mint egy cirill F betû, és hevesen anya -<br />
nyel vére vált, szélesen kerekíti a sztandzsai magán hang -<br />
zókat, lám csak, százéves anyóka vagyok én má, de nézz<br />
csak rám, mennyire nem vagyok én még leírandó.<br />
Még nem leírandó… Ilyen volt néha a bolgárja, külö nös<br />
nyelv, kifejezô, dús képvilágú, de mintha villám gyor san<br />
egy másik nyelvbôl való fordítás lenne, nem tudni, mi lyen -<br />
bôl, sehol a világon nem létezô nyelv, egyedül az övé, így<br />
van, hisz a nyelv mi magunk vagyunk, ez az egyet len éle -<br />
tünk, a mély és kimondatlan lényünk, amit Igének, Ben -<br />
nünk lévô Istennek nevezünk, parányi porszemek va gyunk<br />
ahhoz, hogy ki tudjuk fejezni teljesen.<br />
Az öregasszony pedig siet, hogy kibeszélje a lényét, na -<br />
gyon siet, valamerre nekiiramodott, és nagyon siet, és kö -<br />
rü lötte mindnyájan kifulladunk, amikor egy levegôt szí -<br />
vunk vele és igyekszünk utolérni.<br />
Pár éve lett a barátnônk, amikor az én rosszcsontom úgy<br />
kezdett köszönni a franciatanárnôjének, hogy: Don Juan<br />
madame Taneva; szörnyülködve a madame egy pá rizsi<br />
franciát mívelô házitanítónôt ajánlott nekünk, meg hívtuk<br />
hát, hogy megokítsa a mi kis okoskánkat.<br />
És az otthonunkba érkezett ez a nem mindennapi, idôs<br />
hölgy, odaadóan megállt az ajtóban, mintha csak olyas -<br />
· 48 · HAEMUS
Change language