Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
Наведен, на пейка самотна седях уморен<br />
сред някакъв шумен и стар булевард непознат.<br />
Ехтеше тълпата пред мене в стохилядний град.<br />
наведен, на пейка самотна седях уморен<br />
и мислех за тебе, Ирен!<br />
Аз мислех в забрава, тъжовен и блед, примирен,<br />
как пътя ми с тръне съдбата навеки постла,<br />
а сивата Грижа над мене наведе крила.<br />
и мислех в забрава, тъжовен и блед, примирен<br />
за моята младост, Ирен.<br />
Припомних си вашето знаме и праздничний ден,<br />
ръцете, косите и твоите бледни черти,<br />
на ранна бе смърт обещана, обречена ти!<br />
Припомних си светлото знаме и празничний ден<br />
и горко заплаках, Ирен!<br />
А после: и тъмния креп над вратите развян,<br />
воал и кандило… и бледно и строго лице,<br />
и твойте за път безнадежден скръстени ръце!<br />
Припомних си тъмния креп над вратите развян<br />
и плаках за тебе, Ирен…<br />
И ето – в разгара ликуващ на слънчеви ден –<br />
аз пак се намерих след стар булевард непознат,<br />
ехтеше тълпата безгрижна в стохилядний град,<br />
а тъжен, в разгара ликуващ на слънчеви ден –<br />
аз плачех за тебе, Ирен.<br />
СТРАНИЦИ<br />
XEMYC<br />
OLDALAK<br />
Николай Лилиев: Небето е безумно синьо<br />
Nikolaj Liliev: Az ég kéklô önkívületben<br />
НЕБЕТО е безумно синьо,<br />
полето празнично звъни,<br />
там моята душа ще мине<br />
към неизвестни далнини.<br />
Ще пръска времето забрава<br />
над позлатените вълни<br />
и моята душа ще плава<br />
към неизвестни далнини.<br />
А щом бленът на дух унесен<br />
безбрежна есен осени,<br />
тя ще издъхне като песен<br />
над разлюлените вълни.<br />
2008/II.<br />
Az ég kéklô önkívületben,<br />
ünnepi muzsika a rét,<br />
túl, túl a réten hívja lelkem<br />
az ismeretlen messzeség.<br />
A feledés fénye behinti<br />
az arany <strong>hu</strong>llámok szinét,<br />
s lelkemet lassan megmeríti<br />
az ismeretlen messzeség.<br />
S ha majd az ôsz beláthatatlan<br />
lepi az ábrándképeket,<br />
kihúny a lélek, mint a dallam<br />
a rengô <strong>hu</strong>llámok felett.<br />
Емануил Попдимитров: Ирен<br />
Emanuil Popdimitrov: Iren<br />
Székely Magda fordítása<br />
Görnyedten, elcsigázva ültem egy árva padra,<br />
öreg, idegen utcán, a zajtól elgyötörten,<br />
a százezernyi ember zúgott-nyüzsgött elôttem.<br />
Görnyedten, elcsigázva ültem egy árva padra,<br />
hogy sírjak utánad, Iren.<br />
Bús, sápadt révületben, megadón eltûnôdtem,<br />
hogyan vetett a végzet máig tövist utamra,<br />
hogyan szárnyalt fölébem a szürke gond hatalma.<br />
Bús, sápadt révületben, megadón eltûnôdtem<br />
az ifjúságomon, Iren.<br />
Emlékeztem sugárzó zászlónkra, ünnepünkre,<br />
arcodra, fürtjeidre… kezeid haloványak…<br />
Feláldoztak, szerelmem, a korai halálnak!<br />
Emlékeztem sugárzó zászlónkra, ünnepünkre,<br />
s keserûn zokogtam, Iren.<br />
Emlékeztem az ajtód sötét gyászfátyolára.<br />
Mécs, fátyol lobogása… arcod szigora fonnyad…<br />
reménytelen utadhoz két kezed összefontad.<br />
Emlékeztem az ajtód sötét gyászfátyolára,<br />
és sírtam utánad, Iren.<br />
Majd ismét a verôfény ujjongó melegében<br />
ültem idegen utcán, a zajtól elgyötörten,<br />
a százezernyi ember zúgott-nyüzsgött elôttem.<br />
S görnyedten, a verôfény ujjongó melegében<br />
utánad zokogtam, Iren.<br />
Majtényi Zoltán fordítása<br />
· 36 · HAEMUS
Change language