Съдържание Tartalom - Bolgarok.hu

ЗА ДЕЦАТА
да има някой от нас, ни булевард. А Фр. Т. Мититаки държи и
булевард, и три летни ресторанта, сума ти водни велосипеди и
не знам какво още.
Ами гнездото?, питам Мититаки, какво е гнездото на чичо ти.
Ами че той чичо ми няма гнездо, казва Мититаки. Тъй ли,
споглеждаме се всички ние изненадано и като се съветваме
тихо помежду си, решаваме най-после, че всичкото богатство
на Фр. Т. Мититаки и цялата му птича ривиера пет пари не
чини, щом като той няма едно най-обикновено птиче гнездо,
където може да се сгуши на топло и да го напълни нощем с
най-хубави сънища.
XEMYC
2008/II.
GYEREKEKNEK
rem be. Ezért a nagybácsi kémkedik, ha nem ô, akkor
vala melyik másik veréb leselkedik, és amint látja, hogy a
szúnyog feltûnik csupasz kardjával, a mi emberünk –
puff! – kettévágja a csôrével. Nem hogy szúnyog, mondta
Mititaki, de még egy kérész se mer átrepülni a nagybácsi
sugárútja felett.
Megkérdeztük tôle, mi az a gyûrû a lábán. Mititaki el -
mond ta, hogy mielôtt hazaindult volna, elment a nagy -
báty jával valamilyen állomásra, hogy meggyûrûzzék.
Most a gyûrû alapján figyelik ôt a tanult emberek, és in -
nen tudják, hova utaznak késôbb a verebek. Természe te -
sen ezt a dolgot is Fr. T. Mititaki rendezte el az ismeret -
sé geivel és a kapcsolataival, mivel nagyon ragaszkodott
hozzá, tudja, hová megy az unokaöccse, hogy hívni tudja,
ha egy nap szüksége lesz rá. „Fogalmatok sincs róla –
mondta Mititaki –, milyen az élet ott a madárriviérán, és
ha ti nem lennétek, soha nem tértem volna vissza.” „Hát
mért jöttél vissza?” – kérdeztük mi. „Hogy eldicsekedjek
– válaszolta Mititaki –, ha nem lett volna kinek el di cse -
ked jek, egyáltalán nem jöttem volna vissza. Mielôtt el in -
dul tam, a nagybátyám elvitt egy egyiptomi piramishoz. A
piramisok egykor a fáraóké voltak, de a fáraók kihaltak,
és a nagybácsi szemet vetett az egyikre, leigázta és meg -
hó dította.” „Hogyan igázta le?” – kérdeztük mi. „Ugye a
piramis felfelé nô – magyarázta Mititaki –, míg legfelül
egy olyan keskeny csúcsban végzôdik, hogy már csak egy
lábbal lehet rálépni. Ha fölülrôl lépsz rá egy lábbal, a pi -
ra mis leigázójává válsz. Akkor már a tied, és senki más -
nak nincs joga fölötte.”
„Úgyhogy a nagybátyám azt mondta: válasz ki egy pira -
mist, bevesszük, és neked is lesz piramisod. Igazi fáraó -
munka, nem hamisítvány.”
„Nahát, nahát” – csodálkoztunk –, még igazi piramisa is
van a nagybátyádnak.” „Van neki, persze, hogy van, csak
a nagybátyám általában szombaton vagy vasárnap megy a
piramishoz, hogy pihenjen.”
Meggazdagodott, jól megy neki, ez a helyzet! Mi itt
foltozgatjuk a szegénységünket, épp hogy csak megélünk
valahogy, egyikünknek sincs piramisa vagy sugárútja. Fr.
T. Mititakinak sugárútja van, három nyári étterme, ren ge -
teg vízibiciklije, és még ki tudja milye.
„És a fészke – kérdem Mititakit –, milyen a nagybácsid
fész ke?” „A nagybátyámnak nincs fészke” – mondta
Mititaki. „Valóban?” – néztünk egymásra meglepetten, és
ahogy csendesen meghánytuk-vetettük a dolgot egymás
közt, végül megállapítottuk, Fr. T. Mititaki minden gaz -
dag sága és az egész madárriviérája nem ér egy lyukas
garast sem, ha nincs neki még egy közönséges madár fész -
ke sem, ahova behúzódhat melegedni, és amit éjjelenként
a legédesebb álmokkal tölthet meg.
· 56 · HAEMUS
Iván Andrea fordítása