PÁLFFY GÉZA: A CSÁSZÁRVÁROS VÉDELMÉBEN A GYőRI ...

tisztség-elnevezéssel titulálták, 78 26 gyakran viszont csak haditanácsosoknak nevezték, ami olykor nagy
problémát jelent, hogy megkülönböztessük őket a főhadparancsnokok mellett működő és az osztrák
tartományok által delegált haditanácsosoktól. Az 1520-as évek legvégén tehát éppen a magyarországi
főhadparancsnokok tevékenységével összefüggésben kezdődött meg Bécsben egy a hadügyet irányító
központi szerv – a későbbi Udvari Haditanács – csíráinak kialakulása, amelynek azután a törökellenes
határvédelem szempontjából páratlan jelentősége lett.
Ennek az igen fontos szerepnek legalább részleges kialakulásában már az 1530-as éveknek meghatározó
része volt. Mindez elsősorban a bécsi udvarnak a főhadparancsnokok magyarországi tevékenysége kapcsán
felmerülő másik jelentős problémájával, a magyar rendekkel és főméltóságokkal való kapcsolatával függött
össze. Attól a pillanattól kezdve, hogy az osztrák rendek által fizetett első idegen katona Magyarország
földjére lépett, állandó ellentétek merültek fel egyrészt a királyi csapatok, másrészt a magyarországi hadügy
irányítása kapcsán. A magyar rendek és legfőbb hadügyi vezetőik, Báthory István nádor (1519–1530) és
helytartó (1528–1530), majd Szalaházy Tamás és Thurzó Elek ideiglenesen megbízott, végül Thurzó
egyedüli rendes helytartó (1532–1542) ugyanis a Mohács előtti gyakorlatnak megfelelően és az 1485. évi
nádori cikkelyek értelmében 79 27 a magyarországi csapatok főkapitányának a nádort vagy – a tisztség
üresedése esetén – az uralkodó személyében eljáró helytartót tekintették. Ez saját szempontjukból nézve
teljességgel érthető volt, hiszen pályáik mind a Mohács előtti Magyarországon indultak és értek el már akkor
és ott igen magas szintre. 80 28 1526 után azonban, noha egyenesen vezetett útjuk Ferdinánd király táborába,
meglehetősen különös helyzetbe kerültek, hiszen fokozatosan kellett rádöbbenniük arra, hogy azt a hadügyet,
amelyet Mohács előtt a királyi tanácsból kizárólag ők irányítottak, egyre inkább kezdték tőlük átvenni az
idegen 36főhadparancsnokok és a tartományi, valamint a Bécsben székelő haditanácsosok. A hadügy
irányításából, azaz ténylegesen az egyik legfontosabb hatalmi szférából való kiszorulással magyarázható
tehát különösen Thurzó többszöri heves kirohanása, valamint a rendek állandó országgyűlési sérelmei a
főhadparancsnokokkal szemben. 81 29
Ferdinánd és bécsi haditanácsosai tudatában annak, hogy a magyar rendek Szapolyai vagy a törökök ellen az
idegen segélyhadak nélkül komolyabb eredményeket nem érhetnek el, meglehetősen magabiztosan kezelték
a hadügy irányításának problémáját. Valószínűleg felismerték, hogy ez a korszak egyik legfontosabb és
legnagyobb következményekkel járó kérdése, hiszen a magyar királyságot az osztrák tartományok és a
birodalom megoltalmazására csak akkor használhatják ütköző- és védőzónaként, ha az ország hadügyének
központi irányítását átveszik a magyar rendektől. Ennek a fontos feladatnak a végrehajtására a
főhadparancsnokok tökéletesen alkalmasnak látszottak, hiszen a rendeknek az idegen segítségre
mindenképpen szükségük volt. Miközben tehát a főhadparancsnokok a magyarországi hadjáratok és
általában a hadügy helyi irányítását kapták Ferdinánd királytól megbízatásul, addig a Bécsben szolgáló
haditanácsosoknak a hadszíntérről érkező katonai kérdésekben a végső döntések meghozatala lett a
legfontosabb feladata.
A főhadparancsnokoknak és a bécsi haditanácsosoknak egyre inkább sikerült ellátniuk ezt a feladatkört. A
töredékesen fennmaradt adatokból tudjuk, hogy az expedíciók szervezése és irányítása mellett a
magyarországi hadügyet érintő legkülönbözőbb kérdésekkel is ők foglalkoztak. 1529-ben például az akkor
éppen Linzben egyeztető haditanácsosok két német zászlóalj Budára küldése ügyében rendelkeztek, és kérték
7826 A haditanácsosok-hadbiztosok tisztség-elnevezéseire lásd az alábbi példákat: „die verordenntten
Kriegscomissari und Rät zu Wienn” (1530. szeptember 17.) ÖStA FHKA HKA HFU rote Nr. 1. 1530. fol. 6–
7. (négy pecséttel); „Kriegsrätt zu Wien” (1530. november 14.) ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 16. Konv.
B. fol. 84. és „Kriegscomissari unnd Rath zue Wienn” (szintén 1530. november 14.) ÖStA KA AFA
1530/11/2. (négy pecséttel); „verordntn [sic!] Khriegsratte zu Wien” (1531. április 21.) ÖStA HHStA
Hungarica AA Fasc. 17. Konv. D. fol. 51.; „verordent Kriegßrät und Commisäri zu Wien” (1531. május 23.)
Uo. Konv. E. fol. 150.; „verordnete Räte und Kriegßcommissari in Wyenn” (1531. július 27.) MOL E 204
MKA Missiles, I. Ferdinánd bécsi haditanácsosaihoz. 1531. július 27., Budweis; „consiliarii bellici Regiae
Maiestatis Wiennae agentes” (1538. március 4.) ÖStA FHKA HKA HFU rote Nr. 1. 1538. fol. 36. és fol. 39.;
ill. „consiliarii belli Regiae Maiestatis Viennae constituti” (1538. március 20.) Uo. fol. 37–38.
7927 „Negyedszer: ha valamikor az ország megszorult helyzete sürgősen kívánná és szükséges volna, hogy
az országlakosok annak szüksége és szorgos megvédése érdekében fölkeljenek, a nádornak kell az ő vállalt
tiszténél fogva az ország és az országlakosok közönséges és főkapitányának [generalis et supremus
capitaneus regni et regnicolarum – P. G.] lennie és azokat vezetni, mindazonáltal a királyi felség parancsához
és határozatához képest.” CJH, 1899. 398–399.: 4. cikkely.
8028 Thurzó kapcsán lásd újabban: Erdélyi, 1998.
8129 Kiss, 1908. CXXVIII–CXLIII.