PÁLFFY GÉZA: A CSÁSZÁRVÁROS VÉDELMÉBEN A GYőRI ...

sáncmunkások pedig már nem szolgáltak a városban, sürgős intézkedésekre volt szükség. Ferdinánd király
ezeket 1542 legvégén meg is hozta, midőn megparancsolta Nádasdy Tamás dunántúli főkapitánynak, hogy
Pozsony, Sopron, Győr, Veszprém és Vas megyékből rendeljen elegendő munkaerőt, igásállatot és szekeret a
város árokjának és palánkjának javítására – hiszen (miként említettük) a vármegyék ingyenmunkájának
koordinálása az országos főkapitány feladata volt. A hevenyészett palánképítkezés Esztergom és
Székesfehérvár elestének hírére az elkövetkező esztendőkben tovább folytatódott. 1543 tavaszán Várday Pál
helytartó és Nádasdy főkapitány ismét intézkedtek Győr vármegye jobbágyainak a város erődítéseihez való
felhasználásáról, a következő esztendő őszén pedig Vas és Győr megye számos birtokosa mellett a Batthyány
család Vas megyei és a Török família pápai birtokairól rendeltek portánként egy-egy embert Vels
főhadparancsnok kérésére Győr és Komárom várainak erődítéseihez. A parancslevelekből tudjuk, hogy
ebben az időben Vels alárendeltségében már külön építész (architectus) dolgozott a két erődítményben,
Francesco de Pozzo személyében. 1545-re a munkálatok viszonylag jól haladtak előre, hiszen készen állt a
fehérvári és a rábai kapu, noha ezek felépítésének néhány polgárház áldozatul esett. 173 10
A szultán, majd a helyi török erők 1543–1544. évi sikereire a bécsi hadvezetés és az alsó-ausztriai rendek
egy-egy kényszerintézkedést követően a végső választ 1546-ban adták meg. Ez az esztendő az első
mérföldkő lett az egész észak-dunántúli határvédelem, de mindenekelőtt a győri főkapitányság
kialakulásának történetében. Az alapvető változásokat elsősorban két fontos rendelkezés jelentette. Vels
főhadparancsnok halála után 1546. március 21-én I. Ferdinánd új magyarországi és egyúttal horvát–
szlavóniai főhadparancsnokká ifjabb Niklas Graf zu Sam und Neuburgot nevezte ki, akinek állandó rendes
székhelyét utasítása értelmében Győrben kellett tartania. 174 11 Mindez pedig azt jelentette, hogy Esztergom
eleste után Győr és a közeli Komárom valóban előléptek az elveszett várak pótlására, sőt a Rába-parti vár –
az előírások szerint legalábbis – a magyarországi hadügy irányításának egyik legfontosabb helyi centrumává
vált. Salmnak innen kellett koordinálnia az egész hadügyet és határvédelmet, a rendelkezésére álló német,
magyar és spanyol katonaságnak a végvárakba történő szétosztását, a várak erődítését, illetve élelemmel,
hadianyaggal való ellátását, valamint megoldania az egyes osztrák tartományok 60által a magyarországi
végváraknak nyújtott segítséggel kapcsolatos problémákat. De Salm feladatai közé tartozott a hírszerzés
szervezése, valamint a budai pasával való diplomáciai kapcsolattartás, sőt még a hadiposta felügyelete 175 12
is. Ebben a tevékenységében déli végeken a krajnai, karintiai, stájer, Magyarországon pedig az alsó-ausztriai
rendek által továbbra is rendszeresen megválasztott tartományi haditanácsosok (Landkriegsrat) és a bécsi
kirendelt haditanácsosok (verordente Kriegsräte zu Wien) segítették.
Salm kinevezése mellett Győr szerepének alapvető megváltozását elsősorban az jelentette, hogy a városba és
a szomszédos várakba (Szentmárton, Pápa és Veszprém) 1546 legelején az alsó-ausztriai rendek zsoldján
jelentős katonaságot rendeltek. Esztergom és Komárom után – az 1530-as évek említett előzményei és 1543.
évi tervezgetéseket követően 176 13 – ekkor végleg és immáron állandó jelleggel került a szomszédos osztrák
tartomány fizetésén lovas és gyalogos őrség a Rába partjára, valamint az előterében fekvő három várba.
Mindennek a határvédelem későbbi fejlődése szempontjából alapvető jelentősége volt, hiszen korábban csak
Bakith könnyűlovasai, majd az említett sáncásók, továbbá a dunántúli főkapitányok lovasai és alkalmilag
17310 Az említés sorrendjében, 1542: MOL E 142 MKA Act. pub. Fasc. 1. No. 3. I. Ferdinánd Nádasdy
Tamáshoz, 1542. december 27., Bécs; 1543: Uo. No. 24. Várday Pál helytartó Győr vármegyéhez. 1543.
március 18., Esztergom, ill. Győr városához: Kiss I., 1908. CXXXIX.: 4. jegyz.; 1544: MOL E 200 MKA
Act. div. fam. Tétel 7., Batthyány cs. iratai fol. 72–73. I. Ferdinánd Batthyány Ferenchez. 1544. szeptember
18., Bécs és Uo. Tétel 65. Török cs. iratai fol. 6. I. Ferdinánd Török Bálint pápai tisztségviselőihöz. 1544.
szeptember 18., Bécs; 1545: Gecsényi, 1976. 204. Pozzóra: Maggiorotti–Banfi, 1933/1. 8. Vö. még a győri
erődítésekre általában: Villányi, 1882. 32–33.; Pfannl, 1930.; Banfi–Maggiorotti, 1932. 13.; Maggiorotti–
Banfi, 1933/1.; Marosi, 1974. 49–50. és Gecsényi, 1984. 665.
17411 „Dann so sol er sein ordenliche Residencz zu Rab, als dem gelegnisten Fleckhen zurichtung alles
Kriegswesens haben, unnd von dannen aus selbs oder durch sein vleissige Verordnung Fursehung thuen unnd
alle Sachen zum Pessten hanndlen unnd verrichten; auch der Lanndkriegsrath ains Thails bei sich behalten,
unnd ains Thails zu Zeiten in Windischlannd oder wo es in sonnst nach Gelegenhait der Leuff fur Not
ansehen wil, verordnen, wie dann bei den vorigen Öbristen auch gebreuchig gewesen ist.” ÖStA HHStA
Hungarica AA Fasc. 54. fol. 14–29. I. Ferdinánd utasítása ifj. Niklas Graf zu Salm und Neuburg
főhadparancsnok részére tisztségéről. Az idézett szövegrész: fol. 28.
17512 Erre mindenekelőtt lásd: Hennyey, 1926. 69–74. és Wlcek, 1945. 49–50., ill. 106–107.
17613 „Verzaichnus unnd Überschlag zu Besaczung der Ortflecken unnd Gräniczen.” ÖStA HHStA RHKl
RTA Fasc. 12. Bd. II. fol. 270–273. Ugyanennek egykorú, de kissé más címet viselő másolatai: Uo. Bd. I. fol.
59–60. és ÖStA HHStA MEA RTA Fasc. 9. fol. 46–49.