PÁLFFY GÉZA: A CSÁSZÁRVÁROS VÉDELMÉBEN A GYőRI ...

562. A bécsi katonai vezetés és az alsó-ausztriai rendek törekvései (1541–1546)
A bécsi katonai vezetés a magyar rendekhez hasonlóan azonnal reagált a középkori magyar főváros török
kézre kerülésére. A Buda visszafoglalására Joachim brandenburgi őrgróf vezette említett 1542. évi hadjárat
megszervezését elsősorban az tette lehetővé, hogy a magyar főváros eleste már nemcsak Bécsben és az
osztrák tartományokban, hanem a Német–Római Birodalom területén is igazi rémületet keltett. Budáról a
törökök számára a Duna mentén megnyílt az út az osztrák főváros és a birodalom irányába, azaz – miként
Nádasdy Tamás „rémítgette” 1540-ben uralkodóját – most már tényleg az egész kereszténység, nevezetesen
Közép-Európa került veszélybe. Az 1542. október–novemberben, mintegy 55 000 főnyi, tehát Mohács óta a
keresztény fél részéről a legtekintélyesebb erőket megmozgató expedíció azonban teljes kudarccal járt. 1641 Bűnbakokat ugyan lehetett keresni, sőt könnyen találni is, hiszen – miként említettük – Perényi Péter
országos főkapitányt, a magyar rendek legfőbb hadügyi vezetőjét Ferdinánd király a visszavonulás során az
akcióban való több mint ellentmondásos tevékenységéért letartóztatta, mindez a legkevésbé sem jelentett a
helyzetre megoldást. 1652 A valóság – sajnos – nem tükrözött mást, mint a szultán és Ferdinánd király
magyarországi erőviszonyainak tényleges voltát. A törökök pedig még hadvezetésük baklövései ellenére is
óriási fölényben voltak.
Mindezzel az 1542. évi kudarc után a királyi haditanácsosoknak és az osztrák rendek vezetőinek Bécsben is
tökéletesen tisztában kellett lenniük. Ezután Buda visszafoglalására több mint fél évszázadon keresztül egyre
kevesebb remény volt, azaz sürgősen tartós védelemre kellett berendezkedni, és a horvát végek mellett már
Magyarországon is meglehetősen közel az osztrák tartományok határaihoz. Ez a végleges felismerés
ragyogóan tükröződik abból a tervezetből, amelyet még Esztergom, Székesfehérvár és Pécs, azaz a Dunántúl
három legfontosabb kulcsának elvesztése előtt készítettek Bécsben. A kimutatást Ferdinánd király
haditanácsosai a szultán Magyarország ellen való készülődéséről 1542 végén érkező egyre aggasztóbb hírek
hatására állították össze a Nürnbergben a következő esztendő első hónapjaiban tanácskozó birodalmi rendek
számára. Ebben – miként arról az alábbi táblázat adatai tanúskodnak – részletesen számba vették, hogy egy
Bécs elleni oszmán hadjárat esetén elsősorban a Duna mentén és a Dunántúlon fekvő várakba, városokba
mekkora létszámú helyőrségekre lenne szükség: 1663 57Tervezet 1542 végéről a Német Birodalom rendjei számára arról, hogy Szülejmán
szultán Bécs elleni támadása esetén milyen létszámú helyőrségekre
lenne Magyarországon szükség
vár vagy város lovas gyalogos összesen
Visegrád (a vár és a víziváros) – 600 600
Ipolydamásd (kolostor) és Nógrád – 200 200
Esztergom (a vár és a város) 500 könnyűlovas 2500 3000
Esztergom mellett még mezei 1000 könnyűlovas 8000 9000
szolgálatban
Pécs (a vár és a város) 500 könnyűlovas 1500 2000
Tata 100 könnyűlovas 150 250
Komárom – 500 500
Eger (a vár és a város) 2000 könnyűlovas 500 2500
Pozsony – 2000 2000
Nagyszombat 1000 könnyűlovas 1000 2000
Magyaróvár – 500 500
Sopron 500 könnyűlovas – 500
Kismarton 500 könnyűlovas – 500
Bruck an der Leitha 2000 könnyűlovas 500 2500
Bécsújhely 2000 könnyűlovas 500 2500
Bécs 2000 8000 10 000
Varasd 400 200 600
flotta (olaszok és naszádosok) – 10 000 10 000
1641 Meyer, 1879., Károlyi, 1880/1., Károlyi, 1880/2., Traut, 1892. és újabban Liepold, 1998. 237–252.
1652 Perényi kiiktatása a magyarországi politikai és katonai életből számos tekintetben igen hasznos volt
még a magyar rendek számára is, hiszen a nagyravágyó főúr igen gyakran hajlott a leggátlástalanabb, csakis
saját hatalmát és előremenetelét segítő megoldásokra és azok közé tartozott, akik a Mohács utáni káoszban a
legnagyobbakat halaszták a zavarosban.
1663 „Verczaichnuß der Schlösser, Stött unnd Päß, so nach Gelegenhait des Thurckhen personlichen
Anczugs, jenet- unnd herdißhalb der Thuenaw mit nachbestimpter Anczal Fußvolckhs unnd geringen Pherdtn
der unvermeidlichen Notturfft nach beseczt werden sollen unnd muessen.” ÖStA HHStA MEA RTA Fasc. 8.
Konv. 4. fol. 22–24.