PÁLFFY GÉZA: A CSÁSZÁRVÁROS VÉDELMÉBEN A GYőRI ...

tudományággá vált, elsősorban azáltal, hogy olyan új szempontokat kezdett vizsgálni, mint például a hadügyi
fejlődésnek az államigazgatásra, a gazdaságra, a társadalomra gyakorolt hatását stb. 5 5 Ezek az eredmények
és módszertani újdonságok pedig mindenképpen mintául kell, hogy szolgáljanak a magyarországi törökelleni
határvédelmi rendszer kutatása terén is – annál is inkább, hiszen az új védelmi rendszer kiépítése alapvető
módon hatott a koraújkori Magyarország és Közép-Európa politikai, társadalmi és gazdasági viszonyainak
alakulására is.
A győri főkapitányság 16. századi történetének ezen alapelvek szerint való megírása aligha lett volna
elképzelhető annak az igen tanulságos adatokat és életpályákat tartalmazó archontológiai–életrajzi
adatbázisnak a segítsége nélkül, amelyet mostani – majd a 17. század történetét bemutató második –
kötetünk végén közölt függelékekben (A győri végvidék 16. századi archontológiai és életrajzi adattára
[1543–1598]) találhat meg az olvasó. Néhány korábbi munkánk adattárához hasonlóan ezért jelen
összefoglalásunk elkészítése során is arra törekedtünk, hogy annak „melléktermékeként”, egyúttal viszont
fontos kiegészítőjeként elkészítsük egy leendő törökkori – részben végvári – életrajzi lexikon egy fontos
fejezetét. őszintén meg kell vallanunk azonban, hogy arra magunk sem gondoltunk, hogy a teljességre
törekvés alapelvéhez való ragaszkodással milyen nagy feladatot vállalunk magunkra, hiszen emiatt egy-egy
esetben valóban keserves utánajárást és több napnyi kutatást igényelt akár egyetlen, utólag néha pusztán egy
félmondat erejéig hasznosítható adat felkutatása. Számos esetben ugyanakkor magukra az egyes személyekre
vonatkozó kutatások segítettek a győri főkapitányság egész történetében bekövetkező alapvető változások és
fordulópontok felismerésében vagy a téma szempontjából fontos, az idők folyamán viszont a
legelképesztőbb helyekre kallódott levéltári irategyüttesek megtalálásában.
Noha jelen összefoglalás minden egyes sorát magunk gépeltük be komputerünkbe, munkánk nem
készülhetett volna el, adattára pedig minden kitartásunk ellenére sem lett volna olyan teljes, mint mostani
állapotában, számos kollégánk példamutató segítségnyújtása nélkül. Ezért itt szeretnénk kifejezni őszinte
köszönetünket Czigány Istvánnak, Dávid Gézának, Dominkovits Péternek (Sopron), Domokos Györgynek,
Fazekas Istvánnak, Fenyvesi Lászlónak, Kelenik Józsefnek, Koppány Tibornak, Markus Köhbachnak
11(Bécs), Németh Istvánnak, Richard Pergernek (Bécs), Felix Toblernek (Eisenstadt), Tomka Gábornak és
tanítványunknak Végh Ferencnek (Pécs), akik a témánkra vonatkozó és kutatásaik során kezükbe került
adatokat mindig készségesen bocsátották rendelkezésünkre, illetve hívták fel figyelmünket egy-egy kevésbé
ismert munkára vagy tanulmányra. Megkülönböztetett hálával tartozunk ugyanakkor Hegyi Klárának, aki
lekötelező szívességgel adta át a győri főkapitányság váraival szemben fekvő török véghelyekre vonatkozó
levéltári adatgyűjtését, valamint a kutatásainkat mindig igazi tanítómesterek módjára irányító, buzdító és
tanácsaikkal állandóan segítő Gecsényi Lajosnak és Szakály Ferencnek. Végezetül a külföldi és
magyarországi kutatásaink támogatásáért a bécsi Collegium Hungaricumnak, elsősorban egykori igazgatóhelyettesének,
Ujváry Gábornak szeretnénk köszönetet mondani.
Veszprém–Szentkirályszabadja, 1998. augusztus
12II. Bevezetés
1. A török elleni védelmi rendszer történetének feltáratlansága
A középkori magyar királyság területe a mohácsi csatát, majd végérvényesen Buda 1541. évi elestét
követően a kor két legjelentősebb világbirodalma, a Habsburg és az Oszmán összeütközésének színterévé
vált. Az elkövetkező másfél évszázadban a frontvonal szerepét betöltő Magyarország mégsem roppant
teljességgel össze, s jóllehet későbbi sorsát számos területen alapvetően meghatározta a törökök hosszú időre
történő berendezkedése, a teljes megszállást mégis mindvégig sikerült elkerülnie. Mindebben a legfontosabb
szerepet az a török elleni határvédelmi rendszer játszotta, amelyet az Adriai-tengertől az erdélyi határig, sok
száz kilométernyi hosszúságban a bécsi Udvari Haditanács (Wiener Hofkriegsrat) a magyar, horvát, osztrák,
cseh–morva és birodalmi rendekkel való szoros együttműködésben a 16. század második felére épített ki,
majd tartott fenn Közép-Európa országainak és tartományainak igen jelentős anyagi áldozatvállalásával
egészen a törökök kiűzéséig.
Noha a Magyarországon és a horvát–szlavón területeken kiépített törökellenes védelmi rendszernek valóban
55 Magyar vonatkozásban e tekintetben pusztán Perjés Gézának a koraújkori hadseregek ellátásáról már
három és fél évtizede megjelent alapvető munkája (Perjés, 1963.), illetve újabban a hadügyi forradalom
magyarországi és oszmán birodalombeli jelentkezése kapcsán Kelenik József, Czigány István és Ágoston
Gábor tanulmányai összefoglalói jelentenek figyelemre méltó kivételt. Kelenik, 1990., Kelenik, 1991/1–2.,
Czigány, 1996. és Ágoston, 1995.